HU/SB 6.11.27
27. VERS
- mamottamaśloka-janeṣu sakhyaṁ
- saṁsāra-cakre bhramataḥ sva-karmabhiḥ
- tvan-māyayātmātmaja-dāra-geheṣv
- āsakta-cittasya na nātha bhūyāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mama—enyém; uttama-śloka-janeṣu—a bhakták között, akik egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez ragaszkodnak; sakhyam—barátság; saṁsāra-cakre—a születés és halál körforgásában; bhramataḥ—bolyongok; sva-karmabhiḥ—saját gyümölcsöző tetteim eredményei által; tvat-māyayā—külső energiád által; ātma—a testnek; ātma-ja—gyerekek; dāra—feleség; geheṣu—és otthon; āsakta—ragaszkodik; cittasya—akinek az elméje; na—nem; nātha—ó, Uram; bhūyāt—legyen ott.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, mesterem! Gyümölcsöző tetteim következtében bolyongok itt az anyagi világban, ezért csak jámbor és megvilágosodott bhaktáid között keresek barátokat. Testemhez, feleségemhez, gyermekeimhez és otthonomhoz fűződő ragaszkodásom külső energiád bűvöletében tovább folytatódik, mégis azt kívánom, bár ne kötődnék hozzájuk! Elmém, tudatom és mindenem egyedül Hozzád ragaszkodjon, ó, Uram!
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Énekének tizenegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Vṛtrāsura transzcendentális tulajdonságai”.