HU/SB 6.12.35
35. VERS
- vṛtrasya dehān niṣkrāntam
- ātma-jyotir arindama
- paśyatāṁ sarva-devānām
- alokaṁ samapadyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vṛtrasya—Vṛtrāsurának; dehāt—a testéből; niṣkrāntam—kijőve; ātma-jyotiḥ—a szellemi lélek, aki olyan sugárzó volt, mint a Brahman-ragyogás; arim-dama—ó, Parīkṣit király, ellenség legyőzője; paśyatām—nézték; sarva-devānām—miközben a félistenek mindannyian; alokam—a legfelsőbb hajlékot, amit a Brahman-ragyogás tölt be; samapadyata—elérte.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit király, ellenség legyőzője! Ekkor az élő szikra kilépett Vṛtrāsura testéből, és hazatért, vissza Istenhez. A félistenek szeme láttára a transzcendentális világba került, hogy ott az Úr Saṅkarṣaṇa társa legyen.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megmagyarázza, hogy valójában nem Vṛtrāsura, hanem Indra pusztult el. Azt mondja, hogy amikor Vṛtrāsura elnyelte Indra királyt és elefántját, azt gondolta: „Most megöltem Indrát, ezért nincs szükség további harcra. Hadd térjek most haza, vissza Istenhez!” Leállította testének minden működését, és transzba merült. Indra kihasználta, hogy Vṛtrāsura teste nyugalomban volt. Átszúrta a démon gyomrát, s mivel Vṛtrāsura transzba mélyedt, ki tudott jönni belőle. Vṛtrāsura ekkor yoga-samādhiban volt, ezért bár Indra király el akarta metszeni a torkát, nyaka annyira merev volt, hogy Indra villáma csak háromszázhatvan nap alatt tudta levágni a fejét. Indra valójában csak a testet vágta darabokra, amit Vṛtrāsura hátrahagyott; magát Vṛtrāsurát nem ölte meg. Vṛtrāsura eredeti tudatában hazatért, vissza Istenhez, hogy az Úr Saṅkarṣaṇa társa legyen. Az alokam szó itt a transzcendentális világra, Vaikuṇṭhalokára utal, ahol Saṅkarṣaṇa él örökké.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Énekének tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Vṛtrāsura dicsőséges halála”.