HU/SB 6.14.47


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


47. VERS

tasyās tadākarṇya bhṛśāturaṁ svaraṁ
ghnantyāḥ karābhyām ura uccakair api
praviśya rājñī tvarayātmajāntikaṁ
dadarśa bālaṁ sahasā mṛtaṁ sutam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasyāḥ—övé (a szolgálóé); tadā—akkor; ākarṇya—hallatán; bhṛśa-āturam—nagyon keserű és izgatott; svaram—hang; ghnantyāḥ—verni; karābhyām—kezekkel; uraḥ—a mellkas; uccakaiḥ—hangosan; api—szintén; praviśya—belépve; rājñī—a királynő; tvarayā—gyorsan; ātmaja-antikam—a fiához közel; dadarśa—látta; bālam—a gyermeket; sahasā—hirtelen; mṛtam—halott; sutam—fiút.


FORDÍTÁS

A szolgálólány feldúltan mindkét kezével verni kezdte a mellét, és hangos jajveszékelésben tört ki. Kiabálását meghallotta a királynő is, és azonnal odasietett. Amikor fiához lépett, látta, hogy az váratlanul meghalt.