HU/SB 6.14.47
47. VERS
- tasyās tadākarṇya bhṛśāturaṁ svaraṁ
- ghnantyāḥ karābhyām ura uccakair api
- praviśya rājñī tvarayātmajāntikaṁ
- dadarśa bālaṁ sahasā mṛtaṁ sutam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasyāḥ—övé (a szolgálóé); tadā—akkor; ākarṇya—hallatán; bhṛśa-āturam—nagyon keserű és izgatott; svaram—hang; ghnantyāḥ—verni; karābhyām—kezekkel; uraḥ—a mellkas; uccakaiḥ—hangosan; api—szintén; praviśya—belépve; rājñī—a királynő; tvarayā—gyorsan; ātmaja-antikam—a fiához közel; dadarśa—látta; bālam—a gyermeket; sahasā—hirtelen; mṛtam—halott; sutam—fiút.
FORDÍTÁS
A szolgálólány feldúltan mindkét kezével verni kezdte a mellét, és hangos jajveszékelésben tört ki. Kiabálását meghallotta a királynő is, és azonnal odasietett. Amikor fiához lépett, látta, hogy az váratlanul meghalt.