HU/SB 6.14.57
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
57. VERS
- uttiṣṭha tāta ta ime śiśavo vayasyās
- tvām āhvayanti nṛpa-nandana saṁvihartum
- suptaś ciraṁ hy aśanayā ca bhavān parīto
- bhuṅkṣva stanaṁ piba śuco hara naḥ svakānām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
uttiṣṭha—kérlek, kelj fel; tāta—kedves fiam; te—ők; ime—mindezek; śiśavaḥ—gyerekek; vayasyāḥ—játszótársak; tvām—téged; āhvayanti—hívnak; nṛpa-nandana—ó, királyfi; saṁvihartum—játszani velük; suptaḥ—aludtál; ciram—sokáig; hi—valójában; aśanayā—éhségtől; ca—szintén; bhavān—te; parītaḥ—legyőzve; bhuṅkṣva—kérlek, egyél; stanam—(anyád) mellén; piba—idd; śucaḥ—bánat; hara—csak oszlasd el; naḥ—miénket; svakānām—rokonaidét.
FORDÍTÁS
Kedves fiam, oly régóta alszol! Most már kelj fel, kérlek! Pajtásaid játszani hívnak. Biztosan nagyon megéheztél, kelj fel hát, idd tejemet, s oszlasd el bánatunkat!