HU/SB 6.15.12-15
12-15. VERSEK
- kumāro nārada ṛbhur
- aṅgirā devalo ’sitaḥ
- apāntaratamā vyāso
- mārkaṇḍeyo ’tha gautamaḥ
- vasiṣṭho bhagavān rāmaḥ
- kapilo bādarāyaṇiḥ
- durvāsā yājñavalkyaś ca
- jātukarṇas tathāruṇiḥ
- romaśaś cyavano datta
- āsuriḥ sapatañjaliḥ
- ṛṣir veda-śirā dhaumyo
- muniḥ pañcaśikhas tathā
- hiraṇyanābhaḥ kauśalyaḥ
- śrutadeva ṛtadhvajaḥ
- ete pare ca siddheśāś
- caranti jñāna-hetavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kumāraḥ—Sanat-kumāra; nāradaḥ—Nārada Muni; ṛbhuḥ—Ṛbhu; aṅgirāḥ—Aṅgirā; devalaḥ—Devala; asitaḥ—Asita; apāntaratamāḥ—Vyāsa korábbi neve, Apāntaratamā; vyāsaḥ—Vyāsa; mārkaṇḍeyaḥ—Mārkaṇḍeya; atha—és; gautamaḥ—Gautama; vasiṣṭhaḥ—Vasiṣṭha; bhagavān rāmaḥ—az Úr Paraśurāma; kapilaḥ—Kapila; bādarāyaṇiḥ—Śukadeva Gosvāmī; durvāsāḥ—Durvāsā; yājñavalkyaḥ—Yājñavalkya; ca—szintén; jātukarṇaḥ—Jātukarṇa; tathā—valamint; aruṇiḥ—Aruṇi; romaśaḥ—Romaśa; cyavanaḥ—Cyavana; dattaḥ—Dattātreya; āsuriḥ—Āsuri; sa-patañjaliḥ—Patañjali Ṛṣivel; ṛṣiḥ—a bölcs; veda-śirāḥ—a Védák feje; dhaumyaḥ—Dhaumya; muniḥ—a bölcs; pañcaśikhaḥ—Pañcaśikha; tathā—ugyanúgy; hiraṇyanābhaḥ—Hiraṇyanābha; kauśalyaḥ—Kauśalya; śrutadevaḥ—Śrutadeva; ṛtadhvajaḥ—Ṛtadhvaja; ete—mindezek; pare—mások; ca—és; siddha-īśāḥ—a misztikus képességek mesterei; caranti—vándorolnak; jñāna-hetavaḥ—nagyon művelt személyiségek, akik prédikálnak az egész világon.
FORDÍTÁS
Ó, nagy lelkek! Azt hallottam, hogy Sanat-Kumāra, Nārada, Ṛbhu, Aṅgirā, Devala, Asita, Apāntaratamā [Vyāsadeva], Mārkaṇḍeya, Gautama, Vasiṣṭha, Bhagavān Paraśurāma, Kapila, Śukadeva, Durvāsā, Yājñavalkya, Jātukarṇa és Aruṇi azon kiváló és tökéletes személyek közé tartoznak, akik a világot járják, hogy azokat tanítsák, akiket tudatlanság fed be. Köztük van Romaśa, Cyavana, Dattātreya, Āsuri, Patañjali, a nagy bölcs, aztán Dhaumya, aki olyan, mint a Védák feje, a bölcs Pañcaśikha, Hiraṇyanābha, Kauśalya, Śrutadeva és Ṛtadhvaja is. Biztos vagyok benne, hogy ti is közéjük tartoztok.
MAGYARÁZAT
A jñāna-hetavaḥ szó nagyon fontos, mert azok a nagy személyiségek, akiket ezek a versek felsorolnak, nem azért járják a világot, hogy félrevezessék az embereket, hanem hogy a valódi tudást adják át nekik. E tudás nélkül az ember csupán elvesztegeti az életét. Az emberi életforma azt a célt szolgálja, hogy megvalósítsuk kapcsolatunkat Kṛṣṇával, Istennel. Aki nem rendelkezik ezzel a tudással, azt az állatok kategóriájába sorolják. Maga az Úr mondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.15):
- na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
- prapadyante narādhamāḥ
- māyayāpahṛta-jñānā
- āsuraṁ bhāvam āśritāḥ
„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.”
A tudatlanság nem más, mint a testi életfelfogás (yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke... sa eva go-kharaḥ (SB 10.84.13)). Szerte az univerzumban, különösen ezen a bolygón, a Bhūrlokán szinte mindenki azt gondolja, hogy a testnek és a léleknek nincsen különálló léte, s ezért nincs szükség önmegvalósításra. Ez azonban nem igaz, s ezért az említett brāhmaṇák, akik valamennyien bhakták, mind a világot járják, hogy felébresszék a Kṛṣṇa-tudatot az ilyen ostoba materialisták szívében.
Ezekről az ācāryákról, akikről e versekben olvashatunk, a Mahābhārata ír. A pañcaśikha szó szintén fontos. Azt, aki megszabadult az annamaya, a prāṇamaya, a manomaya, a vijñānamaya és az ānandamaya felfogásától, valamint tökéletesen ismeri a lélek finom burkait, pañcaśikhának nevezik. A Mahābhārata elmondja (Śānti-parva 218-219. fejezet), hogy Janaka Mahārājának, Mithilā uralkodójának a családjában született egy Pañcaśikha nevű ācārya. A sāṅkhya filozófusok Pañcaśikhācāryát maguk közé sorolják. Az igazi tudás a testben lakozó élőlényre vonatkozó tudást jelenti. Sajnálatos módon tudatlansága miatt az élőlény a testtel azonosítja magát, ezért örömöt és fájdalmat érez.