HU/SB 6.15: Narada és Angira, a két szent Citraketu királyt tanítja
6.15.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miközben Citraketu király bánattól sújtva úgy feküdt fia holtteste mellett, mint egy másik halott, a két nagy bölcs, Nārada és Aṅgirā a lelki tudatról tanították őt.
6.15.2. vers: Ó, király! Milyen kapcsolatban áll veled e halott test, amelyért bánkódsz, és milyen kapcsolat fűz téged hozzá? Mondhatod, hogy most mint apa és fia kötődtök egymáshoz; de gondolod, hogy létezett ez a kapcsolat azelőtt is? És most vajon létezik-e? S folytatódni fog-e a jövőben is?
6.15.3. vers: Ó, király! Ahogyan a hullámok terelik össze a parányi homokszemeket, s aztán újra elsodorják őket, úgy hozza össze és szakítja el egymástól az idő is az anyagi testbe került élőlényeket.
6.15.4. vers: Ha bevetjük a földet, vannak magok, amelyekből kifejlődik a növény, s vannak, amelyekből nem. Előfordul, hogy a föld nem elég termékeny, s az elvetett mag nem hajt ki. A leendő atya ehhez hasonlóan a Legfelsőbb Úr energiájának ösztönzésére néha képes gyermeket nemzeni, néha azonban a gyermek nem fogan meg. Éppen ezért nem szabad, hogy az embernek bármi is bánatot okozzon a mesterséges szülői kapcsolat során, melyet végső soron a Legfelsőbb Úr irányít.
6.15.5. vers: Ó, király! Helyzeted most csupán átmeneti, ahogyan a miénk — tanácsadóidé, feleségeidé, minisztereidé — és a világegyetem valamennyi mozgó és mozdulatlan lényéé is az. Születésünk előtt ez a helyzet nem létezett, és halálunk után sem lesz többé. Mostani helyzetünk tehát ideiglenes, noha nem hamis.
6.15.6. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, minden dolog Urát és birtokosát bizonnyal nem érdekli az ideiglenes kozmikus megnyilvánulás. Ám ahogyan egy kisfiú a tengerparton felépít valamit, ami nem érdekli, úgy az Úr mindent a felügyelete alatt tartva előidézi a teremtést, a fenntartást és a megsemmisülést. Úgy teremt, hogy az apát gyermeknemzésre készteti, a fenntartásról a kormányokon vagy királyokon keresztül gondoskodik, akiknek törődniük kell az emberek jólétével, a megsemmisítést pedig pusztító ügynökei, például a kígyók révén hajtja végre. A teremtésben, fenntartásban és megsemmisítésben szerepet játszó ügynököknek nincs független hatalmuk, az illuzórikus energia varázsa miatt mégis azt gondolják, hogy ők a teremtők, a fenntartók, illetve a megsemmisítők.
6.15.7. vers: Ó, király! Ahogyan egy magból egy másik mag származik, úgy jön létre az egyik testből [az apa testéből] egy másik testen [az anya testén] keresztül egy harmadik test [a gyermek teste]. És ahogyan az anyagi test elemei örökkévalóak, úgy az élőlény, aki megjelenik ezeken az anyagi elemeken keresztül, szintén örök.
6.15.8. vers: Az általánosítás és részletezés felosztásai, például a nemzetiség és az egyéniség, csupán olyan személyek képzeletének szüleményei, akik nem rendelkeznek fejlett tudással.
6.15.9. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Citraketu király megvilágosodott Nārada és Aṅgirā utasításaitól, s tudása reményt adott neki. Kezével felszárította könnyeit ráncos arcáról, s beszélni kezdett.
6.15.10. vers: Citraketu király így szólt: Mindketten avadhūtáknak, felszabadult lelkeknek öltözve jöttetek el, hogy titokban tartsátok kiléteteket, de látom, hogy mindenkié közül a ti tudatotok a legemelkedettebb. Mindent a valóságnak megfelelően láttok, ezért a legkiválóbb személyiségek közül is a legkiválóbbak vagytok.
6.15.11. vers: Azok a brāhmaṇák, akik Kṛṣṇa legkedvesebb szolgáinak, a vaiṣṇaváknak a szintjére emelkedtek, néha úgy öltöznek, mintha tébolyodottak lennének. Saját akaratukból a világot járják, hogy segítsenek a hozzánk hasonló materialistákon, akiket szüntelen ragaszkodás köt az érzékkielégítéshez, s eloszlassák tudatlanságukat.
6.15.12-15. vers: Ó, nagy lelkek! Azt hallottam, hogy Sanat-Kumāra, Nārada, Ṛbhu, Aṅgirā, Devala, Asita, Apāntaratamā [Vyāsadeva], Mārkaṇḍeya, Gautama, Vasiṣṭha, Bhagavān Paraśurāma, Kapila, Śukadeva, Durvāsā, Yājñavalkya, Jātukarṇa és Aruṇi azon kiváló és tökéletes személyek közé tartoznak, akik a világot járják, hogy azokat tanítsák, akiket tudatlanság fed be. Köztük van Romaśa, Cyavana, Dattātreya, Āsuri, Patañjali, a nagy bölcs, aztán Dhaumya, aki olyan, mint a Védák feje, a bölcs Pañcaśikha, Hiraṇyanābha, Kauśalya, Śrutadeva és Ṛtadhvaja is. Biztos vagyok benne, hogy ti is közéjük tartoztok.
6.15.16. vers: Nagy személyiségek lévén képesek vagytok valódi tudásban részesíteni engem. Olyan ostoba vagyok, mint egy háziállat, mint egy disznó vagy egy kutya, mert a tudatlanság sötétségébe merültem. Kérlek, gyújtsátok meg a tudás fáklyáját, s mentsetek meg!
6.15.17. vers: Aṅgirā így szólt: Kedves királyom! Amikor fiúgyermekre vágytál, eljöttem hozzád. Ugyanaz az Aṅgirā Ṛṣi vagyok, aki ezt a fiút adta neked, ez a ṛṣi mellettem pedig Nārada, a nagy bölcs, az Úr Brahmā közvetlen fia.
6.15.18-19. vers: Kedves királyom! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége fejlett bhaktája vagy. Egy anyagi dolog elvesztése fölött búslakodni nem illik egy olyan emberhez, mint amilyen te vagy. Eljöttünk hát mind a ketten, hogy megszabadítsunk téged ettől az alaptalan bánattól, ami abból származik, hogy a tudatlanság sötétsége vesz körül. A fejlett lelki tudással rendelkezőknek nem válik hasznukra, ha az anyagi nyereség és veszteség hatással van rájuk.
6.15.20. vers: Amikor először jöttem a házadba, átadhattam volna neked a legmagasabb rendű transzcendentális tudást, de amikor láttam, hogy elmédet anyagi gondolatok kötik le, csak egy fiúgyermekkel áldottalak meg, aki örömet és bánatot okozott neked.
6.15.21-23. vers: Kedves királyom! Most saját magadon tapasztalhatod annak a szenvedését, akinek fiai és leányai vannak. Ó, király, Śūrasena állam ura! A feleség, a ház, a birodalom gazdagsága és egyéb javai, valamint az érzéktárgyak mind azonosak abból a szempontból, hogy valamennyi ideiglenes. Királysága, hadereje, kincstára, szolgái, miniszterei, barátai és rokonai csak félelmet, illúziót, bánatot és szenvedést okoznak az embernek. Olyanok mind, akár egy gandharva-nagara, egy nem létező palota, amit képzeletünk teremt az erdőben. Ezek a dolgok ideiglenesek, ezért nem többek puszta álomnál, illúziónál és elmebeli kitalációnál.
6.15.24. vers: Ezek a látható dolgok, a feleség, a gyermekek és a vagyon éppen olyanok, mint az álmok és az elme kitalációi. Valójában annak, amit mi látunk, nincs örök léte — néha látható, néha pedig nem. Csupán múltban elkövetett tetteink következtében teremtjük meg ezeket az elmebeli kitalációkat, és e kitalációk miatt végzünk további cselekedeteket.
6.15.25. vers: A testi életfelfogásban élő élőlény csak a testtel törődik, amely a fizikai elemek, az öt tudásszerző érzék és az öt cselekvő érzék, valamint az elme kombinációja. Az élőlény az elmén keresztül a háromféle megpróbáltatástól szenved, az adhibhautikától, az adhidaivikától és az adhyātmikától. Ez a test tehát a forrása minden gyötrelemnek.
6.15.26. vers: Ezért, ó, Citraketu király, vedd alaposan fontolóra az ātmā helyzetét! Próbáld megérteni, hogy ki vagy: a test, az elme vagy a lélek? Gondold végig, hogy honnan jöttél, hogy hová mész tested elhagyása után, és hogy miért uralkodik el rajtad az anyagi bánkódás! Igyekezz ennek megfelelően megérteni valódi helyzetedet, s akkor le tudsz majd mondani a fölösleges ragaszkodásról. Képes leszel majd feladni azt a meggyőződést is, hogy ez az anyagi világ és minden, ami nem áll közvetlenül kapcsolatban Kṛṣṇa szolgálatával, örök. Így eléred majd a békét.
6.15.27. vers: A nagy bölcs, Nārada folytatta: Kedves királyom! Fogadj el tőlem egy mantrát, mely rendkívül kedvező! Hallgasd figyelmesen! Miután megkaptad, hét éjszaka elteltével szemtől szemben láthatod majd az Urat.
6.15.28. vers: Kedves királyom! Egyszer rég az Úr Śiva és a többi félisten Saṅkarṣaṇa lótuszlábánál kerestek menedéket. Azonnal megszabadultak a kettősség illúziójától, és páratlan, felülmúlhatatlan dicsőségre tettek szert a lelki életben. Hamarosan te is ugyanezt a helyzetet éred majd el.