HU/SB 6.16.35


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


35. VERS

tava vibhavaḥ khalu bhagavan
jagad-udaya-sthiti-layādīni
viśva-sṛjas te ’ṁśāṁśās
tatra mṛṣā spardhanti pṛthag abhimatyā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tava—Tiéd; vibhavaḥ—kincsek; khalu—valójában; bhagavan—ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége; jagat—a kozmikus megnyilvánulásnak; udaya—a teremtése; sthiti—fenntartása; laya-ādīni—megsemmisülése stb.; viśva-sṛjaḥ—a megnyilvánult világ teremtői; te—ők; aṁśa-aṁśāḥ—teljes részed részei; tatra—abban; mṛṣā—hiába; spardhanti—versengenek egymással; pṛthak—a különállóságnak; abhimatyā—hamis felfogásával.


FORDÍTÁS

Kedves Uram! Ez a kozmikus megnyilvánulás teremtésével, fenntartásával és megsemmisülésével együtt mind a Te kincsed. Az Úr Brahmā és a többi teremtő csupán részed parányi része, ezért részleges teremtőerejük nem teszi őket Istenné [īśvarává]. Az a felfogásuk tehát, hogy független Urak, pusztán hamis tekintélyérzet, aminek semmi alapja sincs.


MAGYARÁZAT

Egy bhakta, aki teljesen meghódolt az Úr lótuszlábának, nagyon jól tudja, hogy a teremtő energia az élőlényekben az Úr Brahmātól egészen a legparányibb hangyáig azért létezik, mert valamennyien az Úr szerves részei. A Bhagavad-gītāban (BG 15.7) az Úr azt mondja: mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ. „A feltételekhez kötött világban az élőlények az Én örökkévaló, töredék részeim.” Az élőlények nem mások, mint a Legfelsőbb Lélek parányi részei, mintha a tűz szikrái lennének. Amiatt, hogy a Legfelsőbb részei, nagyon csekély mértékben ugyan, de rendelkeznek a teremtés képességével.

Napjaink materialista világának állítólagos tudósai büszkék rá, hogy modern dolgokat, például hatalmas repülőgépeket hoztak létre, ez azonban egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az érdeme, s nem a tudósoké, akik feltalálták vagy megteremtették ezeket az úgynevezett csodákat. Az első, amit figyelembe kell vennünk, az a tudós intelligenciája. Az embert csakis a Legfelsőbb Úr ösztönzése emelheti fel, aki azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 15.15): mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. „Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a felejtés.” A Legfelsőbb Úr Felsőlélekként jelen van minden élőlény szívének mélyén, ezért az ösztönzés, aminek a segítségével az ember fejlődhet a tudományos ismeretek vagy a kreativitás terén, Tőle származik. Azokat az anyagokat továbbá, amelyekből olyan csodálatos gépezeteket hozhatunk létre, mint a repülőgépek, szintén az Úr adja, s nem a tudósok. Mielőtt a repülőgépet elkészítették, összetevői az Istenség Legfelsőbb Személyiségének köszönhetően már léteztek, amikor azonban a repülőgép, e megnyilvánult teremtmény tönkremegy, a fennmaradó roncs gondot okoz úgynevezett teremtőinek. Egy másik példa erre az, hogy nyugaton nagyon sok autót gyártanak. A hozzá való anyagokat természetesen a Legfelsőbb Úr adja, az úgynevezett teremtők intelligenciájával együtt. Amikor azonban az autók tönkremennek, ezek az állítólagos teremtők szembekerülnek azzal a problémával, hogy mihez kezdjenek az összetevőkkel. A valódi, az eredeti teremtő az Istenség Személyisége. Csupán a köztes időszakban teremthet az ember valamit azzal az értelemmel, amit az Úr ad, s később a teremtett dolog újra problémát okoz. Ezért az érdem, amiért valamit létrehozott, nem az úgynevezett teremtőé, hanem egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé. Helyesen mondja ez a vers, hogy a teremtés, a fenntartás és a megsemmisítés valamennyi fenségéért a Legfelsőbb Úré az érdem, s nem az élőlényeké.