HU/SB 6.16: Citraketu király találkozik a Legfelsőbb Úrral
6.16.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves Parīkṣit királyom! A nagy bölcs, Nārada misztikus erejével a gyászoló rokonok szeme láttára felélesztette a halott fiút, majd ekképpen szólt:
6.16.2. vers: Śrī Nārada Muni így szólt: Ó, élőlény, a szerencse legyen veled! Csak nézz apádra és anyádra! Távozásod miatt minden barátodat és rokonodat bánat emészti.
6.16.3. vers: Idő előtt haltál meg, ezért életed egy része még hátra van. Visszatérhetsz hát testedbe, s élvezheted fennmaradó éveidet barátaid és rokonaid körében. Fogadd el a királyi trónt és mindazt a gazdagságot, amit apádtól kaptál!
6.16.4. vers: Nārada Muni misztikus hatalmának köszönhetően az élőlény egy rövid időre visszatért halott testébe, és a bölcs kérésére beszélni kezdett. Így szólt: Gyümölcsöző tetteim eredményeinek megfelelően én, az élőlény egyik testből a másikba vándorlok. Néha félisteni fajokba kerülök, néha pedig alacsonyabb rendű állatok, növények vagy emberek között születek meg. Melyik életemben voltak ezek az emberek a szüleim? Valójában senki sem az anyám, és senki sem az apám. Hogyan tekinthetném őket a szüleimnek?
6.16.5. vers: Ebben az anyagi világban, ami folyóként hömpölyögve sodorja magával az élőlényt, az emberek egymás barátai, rokonai és ellenségei lesznek, amint az idő úgy hozza. Kapcsolatuk néha semleges, néha köztes helyzetet fogadnak el, néha megvetik egymást, és számtalan más viszonyban is cselekszenek. Ám bárhogy viszonyuljanak egymáshoz, egyetlen kapcsolat sem örök.
6.16.6. vers: Ahogyan az arany vagy más árucikkek vándorolnak örökké egyik helyről a másikra a vásárlás és az eladás során, úgy vándorol az élőlény is gyümölcsöző tetteinek eredményeképpen szerte az univerzumban, ahol a különféle fajokban egyik apa a másik után juttatja a különféle testekbe.
6.16.7. vers: Néhány élőlény az emberi fajban születik meg, míg mások állatként jönnek a világra. Noha mindannyian élőlények, kapcsolatuk mégis ideiglenes. Előfordul, hogy egy állatot egy ember egy ideig fogva tart, majd ugyanez az állat egy másik emberi lény tulajdonába kerül. Amint megválik az állattól, a gazda nem gondolja magát többé a tulajdonosnak. Amíg az állat az övé, kétségtelenül ragaszkodik hozzá, amint azonban eladja, a ragaszkodás megszűnik.
6.16.8. vers: Annak ellenére, hogy két élőlény között a kapcsolat alapját a mulandó test jelenti, az élőlény örök. Valójában a test az, ami megszületik vagy elpusztul, s nem az élőlény. Nem szabad elfogadnunk, hogy az élőlény megszületik vagy meghal. Az élőlénynek valójában nincs kapcsolata azokkal, akiket apáknak és anyáknak neveznek. Amint gyümölcsöző tetteinek eredményeképpen megjelenik egy bizonyos apa és anya gyermekeként, kapcsolatba kerül az apától és az anyától kapott testtel. Emiatt aztán helytelenül a fiuknak tekinti magát, és ragaszkodik hozzájuk. Halála után azonban a kapcsolatnak vége. Az embernek tehát nem szabad átadnia magát ennek az alaptalan örvendezésnek és bánkódásnak.
6.16.9. vers: Az élőlény örök és elpusztíthatatlan, mert a valóságban nincs kezdete és vége, sohasem születik és sohasem hal meg. Ő minden testben az alapvető elv, mégsem tartozik a test kategóriájába. Olyannyira fenséges, hogy természetét tekintve a Legfelsőbb Úrral egyenlő, ám amiatt, hogy rendkívül parányi, hajlamos arra, hogy a külső energia illúziójának hatása alá kerüljön, s így vágyainak megfelelően különféle testeket teremt magának.
6.16.10. vers: Az élőlény számára senki sem kedves és senki sem ellenszenves. Nem tesz különbséget a sajátja és a másé között. Egyetlen és páratlan ő, azaz barátok és ellenségek, jótevők és rosszakarók nincsenek rá hatással. Ő csak megfigyelője, szemtanúja az emberek különféle tulajdonságainak.
6.16.11. vers: A Legfelsőbb Úr [ātmā], az ok és okozat teremtője nem kényszerül arra, hogy elfogadja a gyümölcsöző cselekedetekből származó boldogságot és szenvedést. Ő teljesen független, így nem kell anyagi testet elfogadnia, s mivel nincs anyagi teste, mindig semleges. Az élőlények az Úr szerves részei, így parányi mértékben rendelkeznek az Ő tulajdonságaival. Nem nem szabad hát engednünk, hogy a bánat úrrá legyen rajtunk.
6.16.12. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így szólt a feltételekhez kötött lélek [a jīva] Citraketu Mahārāja fiának alakjában, majd távozott. Citraketu és a halott fiú rokonai döbbenten álltak. Valamennyien elvágták a gyermekkel való kapcsolatuk okozta ragaszkodás bilincseit, s nem bánkódtak többé.
6.16.13. vers: Miután a rokonok az illendő temetési szertartást elvégezve és a halott gyermek testét elhamvasztva eleget tettek kötelességeiknek, megváltak a ragaszkodástól, ami csak illúzióhoz, bánathoz, félelemhez és fájdalomhoz vezet. Az efféle ragaszkodásról kétségtelenül nehéz lemondani, ők azonban ezt könnyűszerrel megtették.
6.16.14. vers: A király többi felesége, akik megmérgezték a gyermeket, nagyon szégyellték magukat, s elvesztették testük minden ragyogását. Ó, király! Miközben bánkódtak, Aṅgirā tanítása jutott az eszükbe, s lemondtak arról a vágyukról, hogy gyermekeket hozzanak a világra. A brāhmaṇák utasítására a Yamunā partjára mentek, ahol fürdőt vettek, s vezekeltek bűnös tetteikért.
6.16.15. vers: A két brāhmaṇa, Aṅgirā és Nārada tanítása világosságot gyújtott Citraketu királyban, aki így tökéletesen elsajátította a lelki tudást. Ahogyan az elefánt szabadul ki az iszapos tóból, úgy szabadult ki Citraketu király is a családi élet sötét kútjából.
6.16.16. vers: A király fürdőt vett a Yamunā vizében, s előírt kötelességeit végrehajtva vizet ajánlott az ősatyáknak és a félisteneknek. Nagy komolysággal uralkodott érzékei és elméje fölött, s tiszteletét és hódolatát ajánlotta az Úr Brahmā fiainak [Aṅgirānak és Nāradának].
6.16.17. vers: Nārada, a leghatalmasabb bölcs nagyon elégedett volt Citraketuval, aki egy önfegyelmezett bhakta és meghódolt lélek volt, ezért a következő transzcendentális tanítást adta át neki:
6.16.18-19. vers: [Nārada a következő mantrát adta Citraketunak:] Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit az oṁkārával [praṇavával] szólítanak meg, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Ó, Úr Vāsudeva, Rajtad meditálok! Ó, Úr Pradyumna, Úr Aniruddha és Úr Saṅkarṣaṇa! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Nektek! Ó, lelki energia tárháza, ó, legfelsőbb gyönyör, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, aki önellátó vagy, s a legbékésebb! Ó, végső igazság, egyetlen és páratlan, Téged Brahmanként, Paramātmāként és Bhagavānként valósítanak meg, ezért Te vagy minden tudás kútfeje. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
6.16.20. vers: Saját boldogságodat érezve örökre transzcendentálisan az anyagi természet hullámai fölött állsz. Ezért, Uram, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Te vagy az érzékek legfelsőbb irányítója, és formád kiterjedései határtalanok. Te vagy a leghatalmasabb, ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
6.16.21. vers: A feltételekhez kötött lélek elméje és szavai képtelenek elérni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert az anyagi nevek és formák nem érvényesek az Úrra, aki teljesen lelki, s túl van a durva és finom formák felfogásán. A személytelen Brahman szintén formáinak az egyike. Kegyesen védelmezzen bennünket, ha Ő is úgy akarja!
6.16.22. vers: Ahhoz hasonlóan, ahogyan a tisztán földből készült agyagedények elkészülésük után a földön léteznek, majd újra földdé válnak, amikor összetörnek, e kozmikus megnyilvánulás oka a Legfelsőbb Brahman, a Legfelsőbb Brahmanban létezik, és ugyanebben a Legfelsőbb Brahmanban semmisül meg. A Legfelsőbb Úr a Brahman oka, ezért Neki ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat.
6.16.23. vers: A Legfelsőbb Brahman az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből árad ki, s kiterjed, akár az ég. Noha semmilyen anyagi dolog nem lehet rá hatással, belül és kívül egyaránt létezik. Az elme, az értelem, az érzékek és az életerő azonban mégsem képes sem kapcsolatba kerülni Vele, sem megismerni Őt. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neki!
6.16.24. vers: Ahogyan a vas éget, amikor a tűzbe tartva felizzítják, úgy a test, az érzékek, az életerő, az elme és az értelem annak ellenére, hogy csupán anyaghalmazok, működni tudnak, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy parányi tudattal hatja át őket. Ahogyan a vas sem éget, ha nem izzítja fel a tűz, úgy a test érzékei sem képesek cselekedni a Legfelsőbb Brahman kegye nélkül.
6.16.25. vers: Ó, transzcendentális Úr, aki a lelki világ legfelső bolygóján élsz! Két lótuszlábadat a legkiválóbb bhakták sokasága masszírozza örökké lótuszbimbó kezével. Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki teljes mértékben rendelkezel a hat fenséggel, és Te vagy az a Legfelsőbb Személy, akiről a Puruṣa-sūkta imák szólnak. Te vagy minden misztikus képesség legtökéletesebb, önmegvalósított mestere. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neked!
6.16.26. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Így lett Nārada Citraketu lelki tanítómestere, s mivel a király teljesen meghódolt, minden tanítást átadott neki ebben az imában. Ó, Parīkṣit király! Nārada ezután a nagy bölccsel, Aṅgirāval együtt a legfelsőbb bolygó, Brahmaloka felé vette útját.
6.16.27. vers: Citraketu böjtölt, és csak vizet ivott. Egy héten át szünet nélkül, nagy figyelemmel énekelte a mantrát, amit Nārada Munitól kapott.
6.16.28. vers: Ó, Parīkṣit király! Csupán egy héttel azután, hogy Citraketu újra és újra elvibrálta a lelki tanítómesterétől kapott mantrát, lelki tudása fejlődésének köztes eredményeként a vidyādharák bolygójának uralkodója lett.
6.16.29. vers: Néhány napon belül a mantra hatására Citraketu elméjét lassanként a lelki fejlődés világossága ragyogta be, s elnyerte Anantadeva lótuszlábának oltalmát.
6.16.30. vers: Amikor Citraketu elnyerte az Úr Śeṣa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltalmát, látta, hogy az Úr olyan fehér, akár a lótuszvirág fehér rostjai. Kék színű ruhát viselt egy szikrázóan ragyogó fejdísszel, s karkötők, öv és bokaperecek ékesítették. Arca mosolygott, szeme pedig vörös volt. Olyan kiváló felszabadult lelkek vették körül, mint Sanat-kumāra.
6.16.31. vers: Amint Citraketu Mahārāja megpillantotta a Legfelsőbb Urat, megtisztult minden anyagi szennyeződéstől, és így, tökéletesen megtisztulva visszatért eredeti Kṛṣṇa-tudata. Elnémult és elkomolyodott. Az Úr iránti szeretetében szeme könnyben úszott, s teste borzongott. Nagy odaadással és szeretettel tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Istenség Eredeti Személyiségének.
6.16.32. vers: Citraketu a szeretet és a ragaszkodás könnyeivel a Legfelsőbb Úr lótuszlábának nyugvóhelyét áztatta újra meg újra. Hangja az eksztázistól elcsuklott, s így hosszú ideig egyetlen hangot sem volt képes kiejteni, hogy illő imákat mondjon az Úrhoz.
6.16.33. vers: Ezután értelmével uralkodott az elméje fölött, s így érzékeit a külső tevékenységektől visszatartva megtalálta a kellő szavakat, melyekkel kifejezhette érzéseit. Imákat kezdett mondani az Úrhoz, aki a szentírások [a sātvata-saṁhitāk, például a a Brahma-saṁhitā és a Nārada-pañcarātra] megszemélyesülése és mindenki lelki tanítómestere. Így imádkozott Hozzá:
6.16.34. vers: Citraketu így szólt: Ó, legyőzhetetlen Úr! Noha senki sem kerekedhet Föléd, a bhakták, akik uralkodnak elméjük és érzékeik fölött, kétségtelenül meghódítanak Téged. Az irányításuk alatt tudnak tartani, mert indokolatlanul kegyes vagy azokhoz a bhaktákhoz, akik nem vágynak arra, hogy anyagi áldást kapjanak Tőled. Valójában saját Magadat adod nekik, s emiatt Te is teljes mértékben irányítod bhaktáidat.
6.16.35. vers: Kedves Uram! Ez a kozmikus megnyilvánulás teremtésével, fenntartásával és megsemmisülésével együtt mind a Te kincsed. Az Úr Brahmā és a többi teremtő csupán részed parányi része, ezért részleges teremtőerejük nem teszi őket Istenné [īśvarává]. Az a felfogásuk tehát, hogy független Urak, pusztán hamis tekintélyérzet, aminek semmi alapja sincs.
6.16.36. vers: Te létezel a kozmikus megnyilvánulás legparányibb részétől, az atomtól kezdve a gigantikus univerzumokig és az összanyagi energiáig minden létező dolog kezdetén, közepén és végén, mégis örök vagy, mert létezésednek nincs kezdete, vége vagy közepe. Léted mindhárom fázisban tapasztalható, ezért örökkévaló vagy. Amikor a kozmikus megnyilvánulás nem létezik, Te az eredeti potenciaként létezel.
6.16.37. vers: Minden univerzumot hét réteg borít — föld, víz, tűz, levegő, éter, az összenergia és a hamis ego —, s mindegyik réteg tízszer vastagabb az előzőnél. Ezen az univerzumon kívül számtalan univerzum létezik, és bár mérhetetlenül hatalmasak, úgy mozognak Benned, akár az atomok. Emiatt határtalannak [anantának] is neveznek.
6.16.38. vers: Ó, Uram, ó, Legfelsőbb! Az érzéki élvezetre szomjazó és a különféle félisteneket imádó ostobák nem mások, mint emberi testben élő állatok. Állatias hajlamaik miatt nem Téged imádnak, hanem a jelentéktelen félisteneket, akik csupán parányi szikrái dicsőségednek. Az univerzum és benne a félistenek pusztulásával a félistenektől kapott áldások is tovatűnnek, ahogyan a nemesi rangnak is vége, ha a király nem ül már a trónon.
6.16.39. vers: Ó, Legfelsőbb Úr! Ha azok az emberek, akiket anyagi vágyaik arra sarkallnak, hogy az anyagi kincseken keresztül elégedetté tegyék az érzékeiket, Téged imádnak, aki minden tudás forrása vagy, s aki transzcendentálisan az anyagi kötőerők fölött állsz, akkor nem kényszerülnek arra, hogy újra megszülessenek az anyagi világban, ahogyan a csírátlanított vagy megpirított magokból sem hajt ki növény. Az élőlényeknek azért kell elszenvedniük a születés és halál folytonos ismétlődését, mert az anyagi természet feltételekhez köti őket. Te azonban transzcendentális vagy, ezért aki a Te társad akar lenni a transzcendensben, az megmenekül az anyagi természet diktálta feltételektől.
6.16.40. vers: Ó, Legyőzhetetlen! Győzelmed az volt, amikor a bhāgavata-dharmáról beszéltél, arról a szennyezetlen vallásról, amellyel az ember elnyerheti lótuszlábad menedékét. Azok, akiknek nincsenek anyagi vágyaik — például a Kumārák, az önmagukban elégedett bölcsek — Téged imádnak, hogy megszabaduljanak az anyagi szennyeződéstől, azaz elfogadják a bhāgavata-dharma folyamatát, hogy lótuszlábad az oltalmába fogadja őket.
6.16.41. vers: A bhāgavata-dharmán kívül a vallás minden más formája ellentmondásokkal van teli, s így a gyümölcsöző eredmények, valamint a „te és én”, „tiéd és enyém” megkülönböztetéseinek hatása alatt áll. A Śrīmad-Bhāgavatam követőinek nem ilyen a tudatuk. Ők mind Kṛṣṇa-tudatosak, s úgy gondolkodnak, hogy ők Kṛṣṇáé, és Kṛṣṇa az övék. Vannak más, alacsonyabb rendű vallási rendszerek, amelyeket az emberek azért követnek, hogy elpusztíthassák ellenségeiket, vagy épp misztikus hatalomra tegyenek szert. Az efféle vallások azonban tisztátalanok és ideiglenesek, mert szenvedéllyel és irigységgel teliek, s amiatt, hogy irigység jellemzi őket, vallástalansággal vannak teli.
6.16.42. vers: Hogyan lehet hasznára az embernek és másoknak egy olyan vallás, ami irigységet ébreszt az emberben saját maga és mások iránt? Miféle áldást hozhat egy ilyen rendszer követése? Mit lehet igazán nyerni általa? Ha valaki amiatt, hogy irigy saját magára, fájdalmat okoz magának és másoknak is, azzal felébreszti dühödet, és a vallástalanság útját járja.
6.16.43. vers: Kedves Uram! Az ember kötelességéről a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā a Te szemléleted szerint tanít, ami sohasem tér el az élet legfelsőbb céljától. Azokat, akik egyenlően bánnak minden élőlénnyel, mozgóval és mozdulatlannal egyaránt, akik nem törődnek azzal, hogy ezek a lények fejlett vagy alacsony szinten állnak-e, s akik így felügyeleted alatt eleget tesznek kötelességüknek, āryanoknak nevezik. Az āryanok Téged imádnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
6.16.44. vers: Uram, nem lehetetlen, hogy az ember azonnal megválik minden anyagi szennyeződéstől, ha Téged megpillant. Ha akár csak egyszer meghallják szent nevedet, még a caṇḍālák, a legalantasabb emberek is megtisztulnak minden anyagi szennytől, arról nem is beszélve, ha személyesen megláthatnak Téged. Így aztán ki ne szabadulna meg puszta látványodra az anyagi szennyeződésektől?
6.16.45. vers: Ezért, kedves Uram, pusztán látványod elsöpörte a bűnös cselekedetek minden szennyeződését és azok következményeit, az anyagi ragaszkodásokat és a kéjes vágyakat, amelyek mindig csordultig töltötték elmémet és szívemet. Amit a nagy bölcs, Nārada Muni megjósol, az nem történhet másképpen. Hogy megpillanthattalak, az annak az eredménye, hogy ő oktatott engem.
6.16.46. vers: Ó, határtalan Istenség Legfelsőbb Személyisége! Bármit tesz az élőlény ebben az anyagi világban, Te tudsz mindenről, mert Te vagy a Felsőlélek. A nap jelenlétében nincs semmi, amit egy szentjánosbogár fénye feltárhatna, s éppen így mivel Te mindent tudsz, jelenlétedben nincs semmi, amit tudatnom kellene Veled.
6.16.47. vers: Kedves Uram! Te vagy a kozmikus megnyilvánulás teremtője, fenntartója és megsemmisítője, de akik túlságosan materialisták, s mindig ezektől különállónak látnak Téged, azok nem rendelkeznek olyan szemmel, amellyel megpillanthatnának. Képtelenek megérteni valódi helyzetedet, ezért arra a következtetésre jutnak, hogy a kozmikus megnyilvánulás nem tartozik a fenségedhez. Uram, Te vagy a legtisztább, és teljes mértékben rendelkezel mind a hat fenséggel. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ezért Neked!
6.16.48. vers: Kedves Uram! Az Úr Brahmā, Indra és a kozmikus megnyilvánulás többi irányítója a Te törekvésed után látnak hozzá tetteikhez. Ó, Uram, az érzékek csak azután kezdenek el érzékelni, hogy Te érzékeled az anyagi energiát. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége úgy tartja fején az univerzumok mindegyikét, mintha mustármagok lennének. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, annak a Legfelsőbb Személyiségnek, akinek sok ezer csuklyája van!
6.16.49. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Ó, Parīkṣit Mahārāja, Kuru-dinasztia gyöngye! Az Urat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Anantadevát nagyon elégedetté tették Citraketunak, a vidyādharák királyának az imái, s a következőképpen válaszolt neki:
6.16.50. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: Ó, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transzcendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most már teljesen tökéletes vagy.
6.16.51. vers: Minden élőlény — legyen mozgó vagy mozdulatlan — az Én kiterjedésem, és különáll Tőlem. Én vagyok a Felsőlelke valamennyi élőlénynek, akik azért léteznek, mert Én megnyilvánítom őket. Én vagyok a transzcendentális hangvibráció, az oṁkāra és a Hare Kṛṣṇa Hare Rāma formája, s Én vagyok a Legfelsőbb Abszolút Igazság. Ez a két formám, a transzcendentális hang és a mūrti örökké gyönyörteli, lelki formája örök formáim, s nem anyagiak.
6.16.52. vers: A feltételekhez kötött lélek azt gondolván, hogy ő az anyagi világ élvezője, megnyilvánul ebben az anyagi világban, melyet az élvezet forrásai világának tekint, s ugyanígy az anyagi világ is megnyilvánítja hatását az élőlényben az élvezet forrásaként. Ily módon mindkettő megnyilvánul, de mivel az Én energiáim, Én mindkettőt áthatom. A Legfelsőbb Úrként Én vagyok ezeknek a hatásoknak az oka, és mindenkinek tudnia kell, hogy mindkettő Bennem nyugszik.
6.16.53-54. vers: Amikor valaki mélyen alszik, álmában számtalan más dolgot lát magában, például nagy hegyeket és folyókat, vagy talán az egész univerzumot, noha ezek távol vannak tőle. Álmából felébredve azt látja, hogy emberi testben van, és egy bizonyos helyen, az ágyán fekszik. Azután a különféle körülményeknek megfelelően egy bizonyos nemzetiséghez, családhoz stb. tartozónak tekinti magát. A mély alvás, az álom és az ébrenlét állapotai mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiái. Mindig emlékezzünk ezeknek az állapotoknak az eredeti teremtőjére, a Legfelsőbb Úrra, akire ezek a körülmények nincsenek hatással!
6.16.55. vers: Tudd Rólam, hogy Én vagyok a Legfelsőbb Brahman, a mindent átható Felsőlélek, akin keresztül az alvó élőlény képes megérteni alvó állapotát és boldogságát, amely túl van az anyagi érzékek működésén. Én vagyok tehát az alvó élőlény cselekedeteinek oka.
6.16.56. vers: Ha alvás közben az álmokat csak a Felsőlélek látja, hogyan emlékezhet az élőlény, aki nem azonos a Felsőlélekkel, az álmokban történtekre? Az egyik ember tapasztalatait egy másik nem értheti meg. A tények ismerője ezért, az élőlény, aki az álmokban és az ébrenlét során megnyilvánuló eseményekről kérdez, különbözik a körülményekből adódó cselekedetektől. Ez az ismerő tényező a Brahman. Más szóval a tudás az élőlényekre és a Legfelsőbb Lélekre jellemző, s így az élőlény is tapasztalhatja az álmok és az ébrenlét során történteket. Az ismerő egyik szinten sem változott meg, de természetét tekintve azonos a Legfelsőbb Brahmannal.
6.16.57. vers: Amint az élőlény amiatt, hogy különbözőnek tartja magát Tőlem, megfeledkezik lelki azonosságáról, arról, hogy természetét tekintve azonos Velem az örökkévalóságban, a tudásban és a gyönyörben, elkezdődik anyagi feltételekhez kötött élete. Ahelyett, hogy érdekét az Enyémmel tenné eggyé, testének kiterjedései, felesége, gyermekei és anyagi tulajdona érdeklik csupán. Tettei következtében így egyik testet a másik után ölti magára, s egyik halált a másik után szenvedi el.
6.16.58. vers: Az emberi lény tökéletessé teheti életét, ha a védikus írások és azok gyakorlati alkalmazása segítségével megvalósítja önmagát. Ez különösen az Indiában, a vallás földjén született emberi lények számára lehetséges. Aki ilyen jó körülmények között jön a világra, de nem érti meg, ki ő, az nem érheti el a legtökéletesebb szintet, még akkor sem, ha felemelkedvén a felső bolygórendszerekben élhet.
6.16.59. vers: Az okos embernek, aki visszaemlékszik a mérhetetlen szenvedésre, amit a gyümölcsöző eredményekért végzett cselekedetek mezején élt át, és azt sem felejti el, hogy az anyagi tettek vagy a védikus írásokban javasolt gyümölcsöző cselekedetek a kívánt eredményeknek az ellenkezőjét adják, meg kell szabadulnia a gyümölcsöző tettek iránti vágytól, mert ilyen törekvésekkel nem érheti el az élet végső célját. De ha valaki a gyümölcsöző eredményekre való vágy nélkül cselekszik — azaz odaadó cselekedeteket végez —, elérheti a legfelsőbb célt az életben, s megszűnik minden szenvedése. Ezt átgondolva meg kell szabadulnunk az anyagi vágyaktól.
6.16.60. vers: Férfi és nő mint férj és feleség együtt szövik terveiket a boldogság elérésére és a boldogtalanság csökkentésére, s ennek érdekében számtalan közös tettet végrehajtanak. Mivel azonban cselekedeteik vágyakkal vannak teli, sohasem teszik őket boldoggá, és sohasem enyhítik a szenvedésüket. Ellenkezőleg: mélységes boldogtalanságot okoznak nekik.
6.16.61-62. vers: Az embernek meg kell értenie, hogy azoknak a tettei, akik büszkék anyagi tapasztalataikra, éppen az ellenkezőjét eredményezik annak, mint amit az ilyen emberek ébren, alvás közben vagy mély álmukban elképzelnek. Azt is tudni kell, hogy a szellemi lélek, noha a materialistáknak nagyon nehéz érzékelniük, mindezen állapotok felett áll. Az embernek megkülönböztető képessége erejével le kell mondania a vágyról, hogy jelenlegi és eljövendő életében gyümölcsöző eredményekre tegyen szert, s így a transzcendentális tudás terén tapasztalatot szerezve az Én bhaktámmá kell válnia.
6.16.63. vers: Akik igyekeznek elérni az élet végső célját, azoknak nagy hozzáértéssel tanulmányozniuk kell a Legfelsőbb Abszolút Személyt és az élőlényt, akik természetük alapján kapcsolatukban, részként és egészként azonosak. Ez az élet végső megértése. Nincs ennél magasabb rendű igazság.
6.16.64. vers: Ó, király! Ha megválsz az anyagi élvezettől, ha nagy hittel ragaszkodsz Hozzám, s ezáltal tapasztalatra és teljes tudásra teszel szert, valamint azt is tudod, hogyan alkalmazd e tudást az életben, s így elfogadod Tőlem ezt a végkövetkeztetést, akkor Engem elérvén eléred a legmagasabb rendű tökéletességet.
6.16.65. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így tanította Citraketut az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legfelsőbb lelki tanítómester, a legfelsőbb lélek, Saṅkarṣaṇa. Azt is megígérte neki, hogy eléri a tökéletességet, majd miközben a király csak nézte Őt, egyszerre eltűnt a szeme elől.