HU/SB 6.19.26-28
26-28. VERSEK
- kanyā ca vindeta samagra-lakṣaṇaṁ
- patiṁ tv avīrā hata-kilbiṣāṁ gatim
- mṛta-prajā jīva-sutā dhaneśvarī
- sudurbhagā subhagā rūpam agryam
- vinded virūpā virujā vimucyate
- ya āmayāvīndriya-kalya-deham
- etat paṭhann abhyudaye ca karmaṇy
- ananta-tṛptiḥ pitṛ-devatānām
- tuṣṭāḥ prayacchanti samasta-kāmān
- homāvasāne huta-bhuk śrī-hariś ca
- rājan mahan marutāṁ janma puṇyaṁ
- diter vrataṁ cābhihitaṁ mahat te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kanyā—egy hajadon leány; ca—és; vindeta—kaphat; samagralakṣaṇam—minden jó tulajdonsággal rendelkező; patim—férjet; tu—és; avīrā—egy nő, akinek nincs férje vagy fia; hata-kilbiṣām—hibátlan; gatim—a cél; mṛta-prajā—egy nő, akinek gyermekei meghaltak; jīva-sutā—egy nő, akinek gyermeke hosszú életű; dhana-īśvarī—vagyonnal rendelkező; su-durbhagā—szerencsétlen; su-bhagā—szerencsés; rūpam—szépség; agryam—kiváló; vindet—kaphat; virūpā—egy csúnya nő; virujā—betegségtől; vimucyate—megszabadul; yaḥ—aki; āmayā-vī—egy beteg ember; indriya-kalya-deham—egy ép test; etat—ezt; paṭhan—elmondva; abhyudaye ca karmaṇi—és egy áldozati szertartásban, ahol az ősatyáknak és a félisteneknek áldoznak; ananta—határtalan; tṛptiḥ—elégedettség; pitṛ-devatānām—az ősatyáké és a félisteneké; tuṣṭāḥ—elégedett lévén; prayacchanti—adják; samasta—mind; kāmān—vágyakat; homa-avasāne—a szertartás befejezésével; huta-bhuk—az áldozat élvezője; śrī-hariḥ—az Úr Viṣṇu; ca—szintén; rājan—ó, király; mahat—nagy; marutām—a Marutoknak; janma—a születése; puṇyam—jámbor; diteḥ—Ditinek; vratam—a fogadalmát; ca—szintén; abhihitam—elmondtam; mahat—kiváló; te—neked.
FORDÍTÁS
Ha egy hajadon leány követi ezt a vratát, nagyon jó férje lesz. Ha egy avīrā nő — akinek nincs férje vagy fia — elvégzi ezt a rituális szertartást, a lelki világba emelkedhet. Azt a nőt, akinek gyermekei születésük után meghaltak, hosszú életű gyermekkel áldja meg a sors, és nagy szerencse éri, mert vagyonra tesz szert. Ha egy nő szerencsétlen, szerencse vár rá, ha pedig csúf, megszépül. E vrata követésével a beteg ember megszabadulhat betegségétől, és teste újra egészséges lesz, mellyel képes lesz dolgozni. Ha valaki elmondja ezt az elbeszélést, miközben a pitāknak és a félisteneknek áldoz — különösen a śrāddha szertartás során —, a félistenek és Pitṛloka lakói rendkívül elégedettek lesznek vele, és minden vágyát teljesítik. Aki elvégzi ezt a rituális szertartást, az nagy örömet okoz az Úr Viṣṇunak és feleségének, Lakṣmī anyának, a szerencse istennőjének. Ó, Parīkṣit király! Elmondtam hát mindent arról, hogyan végezte el Diti ezt a szertartást, s hogyan áldotta meg a sors jó gyermekekkel — a Marutokkal —, valamint boldog élettel. Igyekeztem mindezt a lehető legrészletesebben elmagyarázni neked.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Énekének tizenkilencedik fejezetéhez, melynek címe: „A Puṁsavana rituális szertartás”.
VÉGE A HATODIK ÉNEKNEK