HU/SB 6.19.25
25. VERS
- etac caritvā vidhivad vrataṁ vibhor
- abhīpsitārthaṁ labhate pumān iha
- strī caitad āsthāya labheta saubhagaṁ
- śriyaṁ prajāṁ jīva-patiṁ yaśo gṛham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat—ezt; caritvā—végezve; vidhi-vat—a śāstra utasításai szerint; vratam—fogadalmat; vibhoḥ—az Úrtól; abhīpsita—vágyott; artham—célt; labhate—eléri; pumān—egy ember; iha—ebben az életben; strī—egy nő; ca—és; etat—ezt; āsthāya—elvégezvén; labheta—kaphat; saubhagam—jó szerencsét; śriyam—gazdagságot; prajām—utódot; jīva-patim—hosszú életű férjet; yaśaḥ—jó hírnevet; gṛham—otthont.
FORDÍTÁS
Ha valaki a śāstrák leírásai alapján betartja ezt a fogadalmat, illetve elvégzi ezt a rituális szertartást, akkor az Úr még ebben az életében minden áldást megad neki, amire csak vágyik. Arra a feleségre, aki végrehajtja ezt a rituális szertartást, kétségtelenül szerencse, gazdagság, fiúgyermekek, hosszú életű férj, hírnév és jó otthon vár.
MAGYARÁZAT
Ha egy nő hosszú ideig él a férjével együtt, Bengálban még ma is nagyon szerencsésnek tartják. A nők általában jó férjre, jó gyermekekre, szép otthonra, jólétre, gazdagságra és hasonlókra vágynak. Ez a vers elmondja, hogy a nő megkapja e kívánatos áldásokat, ahogyan a férfi is minden áldást megkap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Ezt a vratát követve tehát a Kṛṣṇa-tudatos férfi és nő boldog lesz az anyagi világban, s mivel Kṛṣṇa-tudatosak, a lelki világba jutnak.