HU/SB 6.2.24-25
24-25. VERSEK
- ajāmilo ’py athākarṇya
- dūtānāṁ yama-kṛṣṇayoḥ
- dharmaṁ bhāgavataṁ śuddhaṁ
- trai-vedyaṁ ca guṇāśrayam
- bhaktimān bhagavaty āśu
- māhātmya-śravaṇād dhareḥ
- anutāpo mahān āsīt
- smarato ’śubham ātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ajāmilaḥ—Ajāmila; api—szintén; atha—ezután; ākarṇya—hallotta; dūtānām—a hírvivőknek; yama-kṛṣṇayoḥ—Yamarājának és az Úr Kṛṣṇának; dharmam—a valódi vallásos elvek; bhāgavatam—ahogy azt a Śrīmad-Bhāgavatam leírja, vagyis az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti kapcsolatra vonatkozóan; śuddham—tiszta; trai-vedyam—a három Védában említett; ca—szintén; guṇa-aśrayam—anyagi vallás, az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt; bhakti-mān—egy tiszta bhakta (aki megtisztult az anyagi természet kötőerőitől); bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; āśu—azonnal; māhātmya—a név, a hírnév stb. dicsőítése; śravaṇāt—hallása következtében; hareḥ—az Úr Harinak; anutāpaḥ—megbánás; mahān—nagyon nagy; āsīt—volt; smarataḥ—emlékezve; aśubham—minden gyalázatos cselekedetre; ātmanaḥ—általa végrehajtott.
FORDÍTÁS
Ajāmila végighallgatta a yamadūták és a viṣṇudūták közötti beszélgetést, s így megértette azokat a vallásos elveket, amelyek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt érvényesek. Ezeket az elveket a három Véda írja le. Megértette azokat a transzcendentális vallásos elveket is, amelyek az anyagi természet kötőerői felett állnak, és amelyek az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti kapcsolattal foglalkoznak. Ezenkívül hallotta az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevének, dicsőségének, tulajdonságainak és kedvteléseinek magasztalását is, így tökéletesen tiszta bhaktává vált. Ekkor eszébe jutottak múltban elkövetett bűnei, amelyeket nagyon megbánt.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 2.45) az Úr Kṛṣṇa így szólt Arjunához:
- traiguṇya-viṣayā vedā
- nistraiguṇyo bhavārjuna
- nirdvandvo nitya-sattva-stho
- niryoga-kṣema ātmavān
„A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Ó, Arjuna, légy transzcendentális, és emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s légy szilárd az önvalóban!” A védikus elvek valóban leírnak egy fokozatos folyamatot, amellyel felemelkedhetünk a lelki síkra, de ha valaki továbbra is ragaszkodik hozzájuk, nincs esélye arra, hogy a lelki élet szintjére emelkedjen. Ezért tanácsolta Kṛṣṇa Arjunának, hogy végezzen odaadó szolgálatot, ami a transzcendentális vallás folyamata. Hogy az odaadó szolgálat transzcendentális, azt a Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti (SB 1.2.6). Sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje. A bhakti, az odaadó szolgálat paro dharmaḥ, azaz transzcendentális, nem pedig anyagi dharma. Az emberek általában azt hiszik, hogy a vallást az anyagi haszon érdekében kell követniük. Ez megfelelhet azoknak, akiket az anyagi élet érdekel, de akik a lelki életre vágynak, azoknak a paro dharmaḥ-hoz kell ragaszkodniuk, azokhoz a vallásos elvekhez, amelyeknek a segítségével az ember a Legfelsőbb Úr bhaktájává válhat (yato bhaktir adhokṣaje). A bhāgavata vallás azt tanítja, hogy az Úr és az élőlény mindörökre kapcsolatban állnak egymással, s hogy az élőlénynek kötelessége, hogy meghódoljon az Úrnak. Ha valaki az odaadó szolgálat szintjén áll, akkor semmi sem akadályozza az útját, és teljesen elégedett (ahaituky apratihatā yayātmā suprasīdati). Ajāmila, amikor felemelkedett erre a szintre, bánkódni kezdett múltban elkövetett anyagi cselekedetei miatt, s magasztalni kezdte az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevét, dicsőségét, formáját és kedvteléseit.