HU/SB 6.2.38


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


38. VERS

mamāham iti dehādau
hitvāmithyārtha-dhīr matim
dhāsye mano bhagavati
śuddhaṁ tat-kīrtanādibhiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mama—enyém; aham—én; iti—így; deha-ādau—a testben és a testtel kapcsolatos dolgokban; hitvā—feladva; amithyā—nem hamis; artha—értékeken; dhīḥ—tudatommal; matim—a hozzáállás; dhāsye—lefoglalom; manaḥ—az elmémet; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségén; śuddham—tiszta; tat—a neve; kīrtana-ādibhiḥ—énekléssel, hallással stb.


FORDÍTÁS

Pusztán attól, hogy a bhakták társaságában az Úr szent nevét énekeltem, szívem egyre tisztul. Nem fogok hát újra áldozatul esni az anyagi érzékkielégítés hamis csábításának. Most, hogy tökéletesen ismerem az Abszolút Igazságot, többé nem azonosítom magam a testemmel. Feladom az „én” és „enyém” hamis felfogásokat, és elmémet megingathatatlanul Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítem.


MAGYARÁZAT

Ez a vers érthetően elmagyarázza, hogyan esik az élőlény áldozatul az anyagi körülményeknek. Az első dolog, hogy tévesen a testét tekinti önmagának. A Bhagavad-gītā éppen ezért azzal a lelki tanítással kezdődik, hogy az élőlény nem azonos a testével, hanem a testben lakik. Ilyen tudatra csak akkor tehet szert az ember, ha Kṛṣṇa szent nevét, a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekli, és mindig a bhakták társaságában marad. Ez a siker titka. Ezért hangsúlyozzuk, hogy mindenki énekelje az Úr szent nevét, és tartsa magát távol az anyagi világ szennyeződéseitől, különösen a tiltott nemi élet, a húsevés, a kábítószer- és alkoholfogyasztás, valamint a szerencsejáték utáni kéjes vágyak szennyeződéseitől. Az embernek nagy eltökéltséggel fogadalmat kell tennie, hogy betartja ezeket az elveket    —    így megmenekülhet az anyagi létbeli gyötrelmes állapottól. Ehhez először arra van szükség, hogy megszabaduljunk a testi életfelfogástól.