HU/SB 6.3.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

jihvā na vakti bhagavad-guṇa-nāmadheyaṁ
cetaś ca na smarati tac-caraṇāravindam
kṛṣṇāya no namati yac-chira ekadāpi
tān ānayadhvam asato ’kṛta-viṣṇu-kṛtyān


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

jihvā—a nyelv; na—nem; vakti—énekli; bhagavat—az Istenség Személyiségének; guṇa—transzcendentális tulajdonságai; nāma—és szent neve; dheyam—mondván; cetaḥ—a szív; ca—szintén; na—nem; smarati—emlékezik; tat—Övé; caraṇa-aravindam—lótuszlábak; kṛṣṇāya—az Úr Kṛṣṇának, templomi mūrtiján keresztül; no—nem; namati—meghajlik; yat—akinek; śiraḥ—feje; ekadā api—akár csak egyszer; tān—őket; ānayadhvam—hozzátok elém; asataḥ—az abhakták; akṛta—nem hajtják végre; viṣṇu-kṛtyān—kötelességeiket az Úr Viṣṇuval szemben.


FORDÍTÁS

Kedves szolgáim, egyedül azokat a bűnösöket hozzátok elém, akik a nyelvüket nem használják Kṛṣṇa szent nevének éneklésére és tulajdonságai dicsőítésére, akik a szívükben egyetlen egyszer sem emlékeznek Kṛṣṇa lótuszlábára, és akik fejüket egyszer sem hajtják meg az Úr Kṛṣṇa előtt! Azokat küldjétek hozzám, akik nem hajtják végre Viṣṇuval szembeni kötelességeiket, az emberi élet kizárólagos kötelességeit. Kérlek, hozzátok elém az összes ilyen ostobát és gazembert!


MAGYARÁZAT

A viṣṇu-kṛtyān szó nagyon fontos ebben a versben, mert az emberi élet célja az, hogy elégedetté tegyük az Úr Viṣṇut. A varṇāśrama-dharmának szintén ez a célja. A Viṣṇu Purāṇa (3.8.9) kijelenti:

varṇāśramācāravatā puruṣeṇa paraḥ pumān viṣṇur ārādhyate panthā nānyat tat-toṣa-kāraṇam

Az emberi társadalom feladata az, hogy szigorúan kövesse a varṇāśrama-dharmát, ami a társadalmat négy társadalmi (brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra) és négy lelki (brahmacarya, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa) rendre osztja. A varṇāśrama-dharma útján az ember könnyen közelebb kerülhet az Úr Viṣṇuhoz, aki az egyetlen valódi cél az emberi társadalomban. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum: az emberek azonban sajnálatos módon nem tudják, hogy érdekük az, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez, azaz eljussanak az Úr Viṣṇuhoz. Durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ: ehelyett teljesen meg vannak zavarodva. Minden emberi lénynek eleget kell tennie azoknak a kötelességeknek, amelyeknek a célja megközelíteni az Úr Viṣṇut. Yamarāja ezért azt tanácsolja a yamadūtáknak, hogy azokat vigyék elé, akik megfeledkeztek Viṣṇuval szembeni kötelességeikről (akṛta-viṣṇu-kṛtyān). Aki nem énekli Viṣṇu (Kṛṣṇa) szent nevét, aki nem borul a földre Viṣṇu mūrtija előtt, és aki nem emlékezik Viṣṇu lótuszlábára, az rászolgált Yamarāja büntetésére. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy minden avaiṣṇava, azaz minden olyan ember, aki nem törődik az Úr Viṣṇuval, megérdemli Yamarāja büntetését.