HU/SB 6.3.33
33. VERS
- kṛṣṇāṅghri-padma-madhu-liṇ na punar visṛṣṭa-
- māyā-guṇeṣu ramate vṛjināvaheṣu
- anyas tu kāma-hata ātma-rajaḥ pramārṣṭum
- īheta karma yata eva rajaḥ punaḥ syāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṛṣṇa-aṅghri-padma—az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának; madhu—méze; liṭ—aki nyalja; na—nem; punaḥ—újra; visṛṣṭa—már lemondott; māyā-guṇeṣu—a természet anyagi kötőerőiben; ramate—élvezni vágyik; vṛjina-avaheṣu—ami szenvedést okoz; anyaḥ—másik; tu—azonban; kāma-hataḥ—a kéj bűvöletében; ātma-rajaḥ—a szív bűnös fertőzése; pramārṣṭum—megtisztítani; īheta—végezhetnek; karma—cselekedeteket; yataḥ—amelyek után; eva—valóban; rajaḥ—a bűnös tett; punaḥ—újra; syāt—megjelenik.
FORDÍTÁS
Azok a bhakták, akik szüntelenül az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának mézét nyalogatják, a legkevésbé sem törődnek az anyagi cselekedetekkel, amelyeket az emberek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt hajtanak végre, s amelyek csak szenvedést okoznak. A bhakták sohasem hagyják el Kṛṣṇa lótuszlábát, hogy visszatérjenek az anyagi tettekhez. Mások azonban, akik a védikus szertartásokhoz ragaszkodnak — mert nem szolgálták az Úr lótuszlábát, s mert elragadják őket a kéjes vágyak —, néha vezekléseket hajtanak végre. Amiatt azonban, hogy nem tisztulnak meg teljesen, újra és újra visszatérnek bűnös tetteikhez.
MAGYARÁZAT
A bhakta kötelessége a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése. Lehet, hogy valaki ezt néha sértésekkel, néha pedig sértés nélkül teszi, de ha komolyan elfogadja ezt a folyamatot, akkor el fogja érni a tökéletességet, ami a vezeklés érdekében végzett védikus rituális szertartásokkal nem lehetséges. Azok, akik ragaszkodnak a Védák rituális szertartásaihoz, de nem hisznek az odaadó szolgálatban, akik vezeklést javasolnak, de nem ismerik fel az Úr szent neve éneklésének értékét, nem érhetik el a tökéletesség legmagasabb szintjét. A bhakták, akik távol maradnak minden anyagi élvezettől, sohasem adják fel a Kṛṣṇa-tudatot a védikus rituális szertartások kedvéért. Akik kéjes vágyaik miatt ragaszkodnak a védikus szertartásokhoz, azoknak újra és újra el kell szenvedniük az anyagi lét megpróbáltatásait. Parīkṣit Mahārāja az ilyen emberek tetteit a kuñjara-śaucához, az elefánt fürdőzéséhez hasonlította.