HU/SB 6.4.44
44. VERS
- prīto ’haṁ te prajā-nātha
- yat te ’syodbṛṁhaṇaṁ tapaḥ
- mamaiṣa kāmo bhūtānāṁ
- yad bhūyāsur vibhūtayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prītaḥ—nagyon elégedett; aham—Én; te—veled; prajā-nātha—ó, népesség királya; yat—mert; te—tiéd; asya—ennek az anyagi világnak; udbṛṁhaṇam—a növekedését okoztad; tapaḥ—lemondás; mama—Enyém; eṣaḥ—ez; kāmaḥ—vágy; bhūtānām—az élőlényeknek; yat—ami; bhūyāsuḥ—legyen; vibhūtayaḥ—fejlődés minden tekintetben.
FORDÍTÁS
Kedves Prajāpati Dakṣám! Rendkívüli lemondásokat vállaltál a világ jóléte és gyarapodása érdekében. Én is arra vágyom, hogy a világon mindenki boldog legyen. Nagyon elégedett vagyok hát veled, mert arra törekszel, hogy az egész világ érdekében teljesítsd a vágyam.
MAGYARÁZAT
Az anyagi kozmosz minden egyes megsemmisülése után az élőlényeknek Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu teste nyújt menedéket, amikor pedig újra létrejön a teremtés, különféle fajokban jönnek elő testéből, hogy folytassák cselekedeteiket. S hogy miért úgy történik a teremtés, hogy az élőlények a feltételekhez kötött létbe kerülnek, hogy az anyagi természet okozta háromféle gyötrelemtől szenvedjenek? Az Úr itt azt mondja Dakṣának: „Te minden élőlény jólétére vágysz, s az Én vágyam ugyanez.” Az anyagi világgal kapcsolatba kerülő élőlényeknek meg kell javulniuk. Minden élőlény, aki az anyagi világban él, valamikor fellázadt az Úr szolgálata ellen, és ezért örökké feltételekhez kötve (nitya-baddha) az anyagi világban marad, újra és újra megszületve. Természetesen van rá lehetőség, hogy felszabaduljanak, de a feltételekhez kötött lelkek nem élnek ezzel a lehetőséggel. Tovább folytatják érzékkielégítő életüket, s így újra meg újra a születés és halál jelentette büntetéstől szenvednek. Ez a természet törvénye. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 7.14) azt mondja:
- daivī hy eṣā guṇamayī
- mama māyā duratyayā
- mām eva ye prapadyante
- māyām etāṁ taranti te
„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” A Bhagavad-gītāban egy másik helyen (BG 15.7) az Úr így szól:
- mamaivāṁśo jīva-loke
- jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
- manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi
- prakṛti-sthāni karṣati
„Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.” Az élőlények lázadó természetük miatt küzdenek létükért az anyagi világban. Ha az élőlény nem hódol meg Kṛṣṇának, folytatnia kell küzdelmekkel teli életét.
A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom nem valamiféle hóbort. Hiteles mozgalom, melynek célja az, hogy valamennyi feltételekhez kötött lélek érdekeit szolgálja, s megpróbál mindenkit a Kṛṣṇa-tudat síkjára emelni. Ha valaki nem éri el ezt a síkot, örökre folytatnia kell útját az anyagi létben, néha a felsőbb, néha pedig az alsóbb bolygókon. A Caitanya-caritāmṛta megerősíti ezt (Madhya 20.118): kabhu svarge uṭhāya, kabhu narake ḍubāya, a feltételekhez kötött lélek néha alászáll a tudatlanságba, néha pedig megszabadul tőle, s így megkönnyebbül. Ilyen a feltételekhez kötött lélek élete.
Prajāpati Dakṣa úgy próbál jót tenni a feltételekhez kötött lelkekkel, hogy magjával életet ad nekik, s így lehetőséget kapnak a felszabadulásra. A felszabadulás a Kṛṣṇa előtti meghódolást jelenti. Amikor valaki azért nemz gyermekeket, hogy arra tanítsa őket, hogy meghódoljanak Kṛṣṇának, akkor nagyon jó, hogy apa. Éppen így ha a lelki tanítómester arra tanítja a feltételekhez kötött lelkeket, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljanak, akkor sikeres tanítómester. Ha valaki lehetőséget ad a feltételekhez kötött lelkeknek arra, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljanak, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki rendkívül elégedett vele (prīto ’ham), örömmel veszi minden cselekedetét. Az előző ācāryák példáját követve a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom minden tagjának arra kell törekednie, hogy segítsen a feltételekhez kötött lelkeken. Ösztönözze őket arra, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljanak, s ehhez adjon meg nekik minden lehetőséget. Az ilyen cselekedetek jelentik az igazi jótékonyságot. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége méltányolja a prédikátor tetteit, és mindenki másét is, aki a Kṛṣṇa-tudat terjesztésére törekszik. Ezt Maga az Úr erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 18.68-69):
- ya idaṁ paramaṁ guhyaṁ
- mad-bhakteṣv abhidhāsyati
- bhaktiṁ mayi parāṁ kṛtvā
- mām evaiṣyaty asaṁśayaḥ
- na ca tasmān manuṣyeṣu
- kaścin me priya-kṛttamaḥ
- bhavitā na ca me tasmād
- anyaḥ priyataro bhuvi
„Aki ezt a legnagyobb titkot a bhaktáknak elmagyarázza, az kétségtelenül eljut a tiszta odaadó szolgálatig, s végül visszatér Hozzám. Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám ezen a világon.”