HU/SB 6.4.54


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


54. VERS

śrī-śuka uvāca
ity uktvā miṣatas tasya
bhagavān viśva-bhāvanaḥ
svapnopalabdhārtha iva
tatraivāntardadhe hariḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śukadeva Gosvāmī tovább beszélt; iti—így; uktvā—mondván; miṣataḥ tasya—miközben ő (Dakṣa) személyesen nézte; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; viśva-bhāvanaḥ—aki működésbe hozza az univerzumot; svapna-upalabdha-arthaḥ—egy álomban elért cél; iva—mint; tatra—ott; eva—bizonyára; antardadhe—eltűnt; hariḥ—az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége.


FORDÍTÁS

Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így szólt az egész univerzum teremtője, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari Prajāpati Dakṣához, aki Előtte állt, majd hirtelen eltűnt, mintha csak álom lett volna.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Énekének negyedik fejezetéhez, melynek címe: „A Haṁsa-guhya imák, Prajāpati Dakṣa imái az Úrhoz”.