HU/SB 6.5.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

sṛṣṭy-apyaya-karīṁ māyāṁ
velā-kūlānta-vegitām
mattasya tām avijñasya
kim asat-karmabhir bhavet


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sṛṣṭi—teremtés; apyaya—megsemmisülés; karīm—aki okoz; māyām—az illuzórikus energia; velā-kūla-anta—a partok közelében; vegitām—nagyon gyors; mattasya—annak, aki őrült; tām—az az anyagi természet; avijñasya—aki nem tudja; kim asat-karmabhiḥ bhavet—mit nyerhet abból, hogy ideiglenes gyümölcsöző tetteket végez.


FORDÍTÁS

[Nārada Muni azt mondta, hogy van ott egy folyó, ami mindkét irányba folyik. A Haryaśvák megértették e kijelentés értelmét.] Az anyagi természetre kétféle működés jellemző    —    a teremtés és a megsemmisülés. Ily módon az anyagi természet folyója mindkét irányban folyik. Az élőlény, aki tudtán kívül beleesik e folyóba, elmerül a hullámok között, és mivel az áramlás a partok közelében nagyobb, képtelen kiúszni. Mi értelme hát a gyümölcsöző cselekedeteknek māyā folyójában?


MAGYARÁZAT

Előfordulhat, hogy valaki elmerül māyā folyójának hullámai között, de ki is szabadulhat onnan, ha kiúszik a tudás és lemondás partjaira. E partok mellett azonban a hullámok nagyon magasak. Ha valaki nem érti meg, hogyan dobálják őt ide-oda a hullámok, hanem csak ideiglenes gyümölcsöző tetteket végez, mi haszna származik belőle?

A Brahma-saṁhitāban (5.44) olvashatjuk ezt a kijelentést:

sṛṣṭi-sthiti-pralaya-sādhana-śaktir ekā
chāyeva yasya bhuvanāni bibharti durgā

Māyā-śakti, Durgā felel a sṛṣṭi-sthiti-pralayáért, vagyis a teremtésért és a megsemmisítésért, és a Legfelsőbb Úr irányítása alatt cselekszik (mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10)). Ha valaki a tudatlanság folyójába esik, a hullámok örökké ide-oda dobálják, de ugyanez a māyā meg is mentheti őt, ha meghódol Kṛṣṇának, vagyis Kṛṣṇa-tudatossá válik. A Kṛṣṇa-tudat tudás és lemondás. A Kṛṣṇa-tudatos ember a védikus irodalomból tudásra tesz szert, ugyanakkor azonban lemondásokat is kell végeznie.

Ahhoz, hogy megszabaduljunk az anyagi élettől, el kell fogadnunk a Kṛṣṇa-tudatot. Máskülönben, ha csupán a tudomány állítólagos fejlődésével foglalkozunk, mit nyerhetünk? Ha valakit elragadnak a természet hullámai, mi értelme, hogy nagy tudós vagy filozófus? Az anyagi tudomány és filozófia szintén az anyag terméke. Meg kell értenünk, hogyan működik māyā, és hogyan menekülhetünk meg a tudatlanság folyójának hullámaitól, melyek ide-oda vetnek bennünket. Ez a legfontosabb kötelességünk.