HU/SB 6.5.4-5
4-5. VERSEK
- tad-upasparśanād eva
- vinirdhūta-malāśayāḥ
- dharme pāramahaṁsye ca
- protpanna-matayo ’py uta
- tepire tapa evograṁ
- pitrādeśena yantritāḥ
- prajā-vivṛddhaye yattān
- devarṣis tān dadarśa ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—annak a szent helynek; upasparśanāt—a vizében megfürödve vagy vizét megérintve; eva—csak; vinirdhūta—teljesen elmosva; mala-āśayāḥ—akiknek tisztátalan vágyai; dharme—a gyakorlatokhoz; pāramahaṁsye—a legkiválóbb sannyāsīk által végzett; ca—szintén; protpanna—nagyon hajlott; matayaḥ—akiknek az elméje; api uta—bár; tepire—végrehajtottak; tapaḥ—vezekléseket; eva—bizonyára; ugram—szigorú; pitṛ-ādeśena—apjuk utasítására; yantritāḥ—végeztek; prajā-vivṛddhaye—hogy szaporítsák a népességet; yattān—kész; devarṣiḥ—Nārada, a nagy bölcs; tān—őket; dadarśa—meglátogatta; ha—valóban.
FORDÍTÁS
E szent helyen a Haryaśvák rendszeresen megérintették a tó vizét és fürdőt vettek benne. Idővel rendkívül megtisztultak, és vonzódni kezdtek a paramahaṁsák cselekedeteihez. Mivel azonban apjuk azt parancsolta nekik, hogy szaporítsák a népességet, szigorú lemondásaikat azért végezték, hogy teljesítsék vágyait. Egy napon, amikor Nārada, a nagy bölcs felfigyelt rá, hogy milyen nagyszerű lemondásokat végeznek annak érdekében, hogy szaporítsák a népességet, így szólt hozzájuk: