HU/SB 6.8.12
12. VERS
- oṁ harir vidadhyān mama sarva-rakṣāṁ
- nyastāṅghri-padmaḥ patagendra-pṛṣṭhe
- darāri-carmāsi-gadeṣu-cāpa-
- pāśān dadhāno ’ṣṭa-guṇo ’ṣṭa-bāhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
oṁ—ó, Uram; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vidadhyāt—adjon; mama—enyém; sarva-rakṣām—védelmet minden oldalról; nyasta—helyezte; aṅghri-padmaḥ—akinek lótuszlába; patagendra-pṛṣṭhe—Garuḍának, a madarak királyának a hátára; dara—kagylókürt; ari—korong; carma—pajzs; asi—kard; gadā—buzogány; iṣu—nyilak; cāpa—íj; pāśān—kötelek; dadhānaḥ—tartva; aṣṭa—nyolccal a birtokában; guṇaḥ—tökéletesség; aṣṭa—nyolc; bāhuḥ—kar.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr, aki Garuḍa madár hátán ül, s lótuszlábával érinti őt, nyolc fegyvert tart kezében: kagylókürtöt, korongot, pajzsot, kardot, buzogányt, nyilakat, íjat és köteleket. Ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége védelmezzen mindig nyolc karjával! Ő végtelenül hatalmas, mert teljes mértékben rendelkezik a nyolc misztikus képességgel [aṇimā, laghimā stb].
MAGYARÁZAT
Amikor valaki azonosnak gondolja magát a Legfelsőbbel, azt ahaṅgrahopāsanānak nevezik. Az ahaṅgrahopāsanān keresztül az ember nem válik Istenné, de minőségileg egynek tekinti magát a Legfelsőbbel. Az embernek meg kell értenie, hogy szellemi lélekként azonos természetű a Legfelsőbb Lélekkel, ahogyan minőségét tekintve a folyó vize is azonos a tenger vizével. A vers leírása szerint meditálnia kell a Legfelsőbb Úron, s oltalomért kell folyamodnia Hozzá. Az élőlények mindig a Legfelsőbb alárendeltjei, következésképpen mindig kötelességük keresni az Úr kegyét, hogy az Úr minden körülmények között megvédje őket.