HU/SB 6.9.12
12. VERS
- athānvāhārya-pacanād
- utthito ghora-darśanaḥ
- kṛtānta iva lokānāṁ
- yugānta-samaye yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; anvāhārya-pacanāt—az Anvāhāryának nevezett tűzből; utthitaḥ—kiemelkedett; ghora-darśanaḥ—nagyon félelmetesnek tűnő; kṛtāntaḥ—a megtestesült pusztulás; iva—mint; lokānām—minden bolygónak; yuga-anta—a korszak végén; samaye—idején; yathā—ahogy.
FORDÍTÁS
Ezután az Anvāhāryának nevezett tűz déli oldalából egy hatalmas alak emelkedett ki, aki olyan volt, mintha a teremtés elpusztítója lenne a korszak végén.