HU/SB 7.1.11
11. VERS
- kālaṁ carantaṁ sṛjatīśa āśrayaṁ
- pradhāna-pumbhyāṁ nara-deva satya-kṛt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kālam—idő; carantam—mozgót; sṛjati—teremti; īśaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; āśrayam—menedék; pradhāna—az anyagi energiának; pumbhyām—és az élőlénynek; nara-deva—ó, emberek uralkodója; satya—igaz; kṛt—teremtő.
FORDÍTÁS
Ó, nagy király! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az anyagi és a lelki energia irányítója, aki kétségtelenül az egész kozmosz teremtője, létrehozza az időtényezőt, hogy az anyagi energia és az élőlények cselekedhessenek az idő korlátain belül. Az Istenség Személyisége ezért sohasem áll az időtényező vagy az anyagi energia irányítása alatt.
MAGYARÁZAT
Nem szabad azt hinnünk, hogy az Úr függ az időtényezőtől. Valójában Ő teremti meg azt a helyzetet, amelyben az anyagi természet működik, s amelyben a feltételekhez kötött lélek az anyagi természet hatása alá kerül. A feltételekhez kötött lélek és az anyagi természet egyaránt az időtényezőn belül cselekszik, illetve működik, az Úr azonban nincs kitéve az idő hatásainak és visszahatásainak, mert Ő az, aki az időt teremtette. Hogy ezt még érthetőbbé tegye, Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy a teremtést, a fenntartást és a megsemmisítést az Úr legfelsőbb akarata irányítja.
A Bhagavad-gītāban (BG 4.7) az Úr így szól:
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban és kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányít mindent, ezért amikor megjelenik, az anyagi idő Őt nem szorítja korlátok közé (janma karma ca me divyam). Ebben a versben a kālaṁ carantaṁ sṛjatīśa āśrayam szavak azt jelzik, hogy az Úr ugyan az időn belül cselekszik, ám akár a sattva-guṇa, akár a rajo-guṇa, akár a tamo-guṇa az uralkodó, az embernek nem szabad azt hinnie, hogy az Úr az idő irányítása alatt áll. Az idő áll az Ő irányítása alatt, mert Ő teremti az időt, hogy egy adott módon működjön. Ő nem az idő irányítása alatt cselekszik. Az anyagi világ teremtése az Úr egyik kedvtelése, és minden teljes mértékben az Ő irányítása alatt áll. Mivel a teremtés akkor következik be, amikor a rajo-guṇa uralkodóvá válik, az Úr létrehozza a megfelelő időt, hogy lehetőséget teremtsen a rajo-guṇa számára. Ugyanígy a fenntartáshoz és a megsemmisítéshez is megteremti a szükséges időt. Ez a vers tehát megállapítja, hogy az Úrra az idő korlátai nem hatnak.
A Brahma-saṁhitā kijelenti: īśvara paramaḥ kṛṣṇaḥ, Kṛṣṇa a legfelsőbb irányító, és sac-cid-ānanda-vigrahaḥ: gyönyörteli lelki testtel rendelkezik. Anādiḥ: nincs semminek sem alárendelve. Ahogy az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 7.7) megerősíti, mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya: „Ó, gazdagság meghódítója, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam!” Kṛṣṇa felett nem állhat semmi, mert Ő mindennek az irányítója és teremtője.
A māyāvādī filozófusok azt mondják, hogy ez az anyagi világ mithyā, azaz hamis, ezért az embernek nem szabad törődnie ezzel a mithyā teremtéssel (brahma satyaṁ jagan mithyā). Ez azonban nem helyes. A versben az áll: satya-kṛt, bármit is teremtsen az Istenség Legfelsőbb Személyisége, satyaṁ param, azt nem lehet mithyānak nevezni. A teremtés oka satya, igaz; hogyan lehet akkor az okozat mithyā? A satya-kṛt szó arra szolgál, hogy leszögezze: minden, amit az Úr teremt, valódi, és sohasem hamis. A teremtés lehet ideiglenes, de nem hamis.