HU/SB 7.1.12
12. VERS
- ya eṣa rājann api kāla īśitā
- sattvaṁ surānīkam ivaidhayaty ataḥ
- tat-pratyanīkān asurān sura-priyo
- rajas-tamaskān pramiṇoty uruśravāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—ami; eṣaḥ—ez; rājan—ó, király; api—még; kālaḥ—idő; īśitā—a Legfelsőbb Úr; sattvam—a jóság kötőereje; sura-anīkam—a félistenek legtöbbje; iva—bizonyára; edhayati—növekedést okoz; ataḥ—ennélfogva; tat-pratyanīkān—ellenséges velük szemben; asurān—a démonok; sura-priyaḥ—mivel a félistenek barátja; rajaḥ-tamaskān—szenvedéllyel és tudatlansággal befedve; pramiṇoti—elpusztítja; uru-śravāḥ—akinek a dicsőségét az egész világ ismeri.
FORDÍTÁS
Ó, király, ez az időtényező a sattva-guṇát erősíti. Ezért aztán bár a Legfelsőbb Úr az irányító, a félistenek pártját fogja, akik leginkább a sattva-guṇa hatása alatt állnak. Ilyenkor a démonok, akikre a tamo-guṇa hat, elpusztulnak. A Legfelsőbb Úr az, aki arra készteti az időtényezőt, hogy különféle módokon működjön, Ő azonban sohasem részrehajló. Cselekedetei dicsőségesek, ezért Uruśravānak nevezik Őt.
MAGYARÁZAT
Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 9.29) azt mondja: samo ’haṁ sarva-bhūteṣu na me dveṣyo ’sti na priyaḥ. „Én senkire sem irigykedem, s olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok.” Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem lehet részrehajló; Ő mindig, mindenkivel szemben egyenlő. Amikor tehát a félisteneknek kedvez, s a démonok elpusztulnak, az nem részrehajlása, hanem az időtényező hatása. Ezzel kapcsolatban nagyon szemléletes a villanyszerelő példája, aki a fűtőtestet és a hűtőszekrényt ugyanahhoz az elektromos energiához köti. A melegítést és a hűtést az okozza, hogy a villanyszerelő saját akarata szerint használja fel az elektromos energiát, de valójában nem ő okozza sem a meleget, sem a hideget, sem az élvezetet vagy a szenvedést, ami ezekből származik.
A történelem során sokszor előfordult már, hogy az Úr elpusztított egy démont, ám a démon az Úr kegyéből egy jobb helyzetbe került. Jó példa erre Pūtanā, aki meg akarta ölni Kṛṣṇát. Aho bakī yaṁ stana-kāla-kūṭam. Azzal a szándékkal ment Nanda Mahārāja házába, hogy mellét méreggel bekenve végezzen Kṛṣṇával, amikor azonban Kṛṣṇa megölte őt, a legkiválóbb helyzetbe került: Kṛṣṇa anyjának helyzetét érte el. Kṛṣṇa olyan kegyes, és olyannyira mentes a részrehajlástól, hogy mivel Pūtanā tejét itta, azonnal az anyjának tekintette őt. Ez a szükségtelen tett, Pūtanā elpusztítása nem ütött csorbát az Úr pártatlanságán. Ő suhṛdaṁ sarva-bhūtānām, azaz mindenki barátja. A részrehajlás tehát nem tartozik az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelleméhez, aki mindig megőrzi helyzetét, mint legfelsőbb irányító. Úgy pusztította el Pūtanāt, mint az ellenségét, de mivel Ő a legfelsőbb irányító, Pūtanā az Úr anyjaként kiemelkedő helyzetbe került. Śrīla Madhva Muni ezért megjegyzi: kāle kāla-viṣaye ’pīśitā. dehādi-kāraṇatvāt surānīkam iva sthitaṁ sattvam. Közönséges esetben a gyilkost felakasztják, és a Manu-saṁhitāban az áll, hogy a király kegyes a gyilkoshoz, ha kivégzi, mert így megmenti őt a számtalanféle szenvedéstől. Bűnei miatt az ilyen gyilkost a király kegyéből megölik. Kṛṣṇa, a legfelsőbb bíró ugyanígy ítéli meg az eseteket, mert Ő a legfelsőbb irányító. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az Úr mindig pártatlan, és mindig, minden élőlényhez nagyon kegyes.