HU/SB 7.1.19
19. VERS
- śapator asakṛd viṣṇuṁ
- yad brahma param avyayam
- śvitro na jāto jihvāyāṁ
- nāndhaṁ viviśatus tamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śapatoḥ—Śiśupālának és Dantavakrának is, akik gyalázták; asakṛt—ismételten; viṣṇum—az Úr Kṛṣṇát; yat—ami; brahma param—a Legfelsőbb Brahman; avyayam—csökkenés nélkül; śvitraḥ—fehér lepra; na—nem; jātaḥ—megjelent; jihvāyām—a nyelven; na—nem; andham—sötét; viviśatuḥ—kerültek; tamaḥ—pokolba.
FORDÍTÁS
Ez a két ember — Śiśupāla és Dantavakra — örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut [Kṛṣṇát], a Legfelsőbb Brahmant gyalázta, mégis mind a ketten egészségesek voltak. Nyelvüket nem támadta meg a fehér lepra, és nem kerültek a pokoli élet legsötétebb régiójába sem. Ez kétségkívül nagyon megdöbbentő számunkra.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban Arjuna a következőképpen jellemzi Kṛṣṇát (BG 10.12): paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān. „Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legvégső hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság.” Ez a vers ugyanezt erősíti meg. Viṣṇum yad brahma param avyayam. A Legfelsőbb Viṣṇu Kṛṣṇa. Kṛṣṇa Viṣṇu oka, és nem fordítva. Hasonló módon nem a Brahman Kṛṣṇa oka, hanem Kṛṣṇa az oka a Brahmannak, ezért Kṛṣṇa a Parabrahman (yad brahma param avyayam).