HU/SB 7.1.20
20. VERS
- kathaṁ tasmin bhagavati
- duravagrāhya-dhāmani
- paśyatāṁ sarva-lokānāṁ
- layam īyatur añjasā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
katham—hogyan; tasmin—azt; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségébe; duravagrāhya—nehéz elérni; dhāmani—akinek a természete; paśyatām—nézték; sarva-lokānām—miközben minden ember; layam īyatuḥ—elmerült; añjasā—könnyedén.
FORDÍTÁS
Hogyan hatolhatott oly könnyedén Śiśupāla és Dantavakra a sok-sok kiválóság jelenlétében Kṛṣṇa testébe, akinek természetét olyan nehéz elérni?
MAGYARÁZAT
Śiśupāla és Dantavakra hajdanán Jaya és Vijaya, a Vaikuṇṭha ajtónállói voltak. Az, hogy Kṛṣṇa testébe merültek, nem a végállomást jelentette számukra. Egy ideig ott maradtak, majd elérték a sārūpya és sālokya felszabadulást, vagyis arra a bolygóra kerültek, amelyen az Úr él, és ugyanolyan formájú testet kaptak. A śāstrák alátámasztják, hogy ha valaki gyalázza a Legfelsőbb Urat, büntetése az, hogy sok millió évvel tovább kell a pokoli létben maradnia, mint ha brāhmaṇák tömegét pusztította volna el, s amiatt kellene szenvednie. Śiśupāla azonban ahelyett, hogy a pokoli életbe süllyedt volna, nyomban és minden nehézség nélkül elérte a sāyujya-muktit. Hogy Śiśupāla ilyen kiváltságban részesült, az nem csupán mese. Mindenki szeme láttára történt; tanúkban nem volt hiány. Hogyan történhetett ez? Yudhiṣṭhira Mahārāja nagyon csodálkozott.