HU/SB 7.1.2
2. VERS
- na hy asyārthaḥ sura-gaṇaiḥ
- sākṣān niḥśreyasātmanaḥ
- naivāsurebhyo vidveṣo
- nodvegaś cāguṇasya hi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; hi—bizonyára; asya—Övé; arthaḥ—haszon, érdek; sura-gaṇaiḥ—a félistenekkel; sākṣāt—személyesen; niḥśreyasa—a legmagasabb rendű gyönyör; ātmanaḥ—akinek természete; na—nem; eva—bizonyára; asurebhyaḥ—a démonoknak; vidveṣaḥ—irigység; na—nem; udvegaḥ—félelem; ca—és; aguṇasya—akinek nincsenek anyagi tulajdonságai; hi—bizonyára.
FORDÍTÁS
Az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden gyönyör kútfeje. Mi haszna származhatna hát abból, hogy a félistenek oldalára áll? Milyen érdeke fűződhetne ehhez? Az Úr transzcendentális; miért kellene hát félnie az asuráktól, és hogyan lehet, hogy irigy rájuk?
MAGYARÁZAT
Nem szabad elfelejtenünk, mi a különbség a lelki és az anyagi között. Ami anyagi, azt az anyagi kötőerők szennyezik be, ezek a kötőerők azonban nem lehetnek hatással arra, ami lelki, azaz transzcendentális. Akár az anyagi, akár a lelki világban van, Kṛṣṇa abszolút. Ha részrehajlást fedezünk fel Benne, ez a szemlélet az Úr külső energiájának tudható be. Másként hogyan érhették volna el ellenségei a felszabadulást, miután megölte őket? Bárki, aki kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, fokozatosan szert tesz az Úr tulajdonságaira. Minél fejlettebb lesz az ember lelki tudata, annál kevésbé hat rá az anyagi kötőerők kettőssége. A Legfelsőbb Úrnak tehát kétségtelenül mentesnek kell lennie ezektől a kötőerőktől. Az, hogy ellenségként és barátként bánik valakivel, csupán külsődleges jellemző, melyet az anyagi energia nyilvánít meg. Az Úr mindig transzcendentális és abszolút, akár öl, akár a kegyét adja.
Az irigység és a barátság csak azokban születik meg, akik tökéletlenek. Rettegünk ellenségeinktől, mert az anyagi világban mindig segítségre van szükségünk. Az Úrnak azonban nincs szüksége senki segítségére, hiszen Ő ātmārāma. A Bhagavad-gītāban (BG 9.26) így szól:
- patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ
- yo me bhaktyā prayacchati
- tad ahaṁ bhakty-upahṛtam
- aśnāmi prayatātmanaḥ
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Miért mondja ezt az Úr? A bhakta felajánlásától függene? Valójában nem függ tőle, ám kedvét leli abban, ha bhaktájára bízhatja Magát. Ez az Ő kegye. Éppen így az asuráktól sem fél. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tehát nem részrehajló.