HU/SB 7.1.25
25. VERS
- yan-nibaddho ’bhimāno ’yaṁ
- tad-vadhāt prāṇināṁ vadhaḥ
- tathā na yasya kaivalyād
- abhimāno ’khilātmanaḥ
- parasya dama-kartur hi
- hiṁsā kenāsya kalpyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—amiben; nibaddhaḥ—lekötött; abhimānaḥ—hamis felfogás; ayam—ezt; tat—azé (a testé); vadhāt—a megsemmisülésből; prāṇinām—az élőlényeké; vadhaḥ—megsemmisülés; tathā—hasonlóan; na—nem; yasya—akié; kaivalyāt—mivel abszolút, egyetlen és páratlan; abhimānaḥ—hamis felfogás; akhila-ātmanaḥ—az összes élőlény Felsőlelkéé; parasya—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; dama-kartuḥ—a legfelsőbb irányító; hi—bizonyára; hiṁsā—bántalmazás; kena—hogyan; asya—Övé; kalpyate—végzett.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött lélek testi életfelfogása következtében azt gondolja, hogy amikor a test megsemmisül, az élőlénynek is vége. Az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb irányító, minden élőlény Felsőlelke. Nem rendelkezik anyagi testtel, ezért nem rendelkezik az „én és enyém” téves felfogásával sem. Helytelen tehát azt hinni, hogy örömet vagy fájdalmat érez, amikor gyalázzák vagy imákkal fordulnak Hozzá — Ő sohasem érez így. Neki tehát nincsenek ellenségei vagy barátai. Amikor megbünteti a démonokat, azzal az ő javukat szolgálja, s amikor elfogadja a bhakták imáját, az nekik válik az áldásukra. Sem az imák, sem a becsmérlő szavak nem befolyásolják.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lelkeket — köztük a nagyon okos tudósokat és az álművelt professzorokat is — anyagi test borítja, ezért mindannyian azt hiszik, hogy a test halálával mindennek vége. Ez testi életfelfogásuknak tudható be. Kṛṣṇának azonban nincs ilyen testi felfogása, és teste sem különbözik az önvalójától. Ha tehát Kṛṣṇát nem jellemzi az anyagi létfelfogás, hogyan lehetnének hatással Rá az anyagi imák és vádak? Ez a vers éppen ezért Kṛṣṇa testéről azt mondja, kaivalya, azaz nem különbözik Tőle. Mindenki az anyagi test felfogásában él; mi lenne hát a különbség Kṛṣṇa és a feltételekhez kötött lélek között, ha Kṛṣṇa is ilyen felfogással rendelkezne? Kṛṣṇa tanításait a Bhagavad-gītāban végérvényesnek fogadjuk el, mert Ő nem rendelkezik anyagi testtel. Amint valaki anyagi testtel rendelkezik, nyomban négy hiányosság jellemzi, mivel azonban Kṛṣṇának nincsen anyagi teste, nincsenek hiányosságai sem. Ő mindig lelki tudatban él, és mindig gyönyörteli. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānānda-vigrahaḥ: teste nem más, mint örök, gyönyörteli tudás. A sac-cid-ānanada-vigrahaḥ, az ānanda-cinmaya-rasa és a kaivalya ugyanazt jelentik.
Kṛṣṇa Paramātmāként mindenki szívében meg tud jelenni. A Bhagavad-gītā (BG 13.3) megerősíti ezt. Kṣetrajñaṁ cāpi māṁ viddhi sarva-kṣetreṣu-bhārata: az Úr a Paramātmā, minden egyéni lélek ātmāja vagy Felső Énje. Ezért természetszerűleg le kell vonnunk azt a következtetést, hogy Ő nem rendelkezik téves testi felfogással. Noha mindenki testében jelen van, nincs testi életfelfogása. Mindig mentes az efféle felfogástól, ezért semmi olyan nem lehet Rá hatással, ami a jīva anyagi testével áll kapcsolatban.
Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG l6.l9) így szól:
- tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān
- saṁsāreṣu narādhamān
- kṣipāmy ajasram aśubhān
- āsurīṣv eva yoniṣu
„Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démonikus fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.” Amikor azonban az Úr megbünteti a démonokat, ez a büntetés a feltételekhez kötött lélek javát szolgálja. A feltételekhez kötött lélek irigy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, ezért így vádolhatja Őt: „Kṛṣṇa rossz, Kṛṣṇa tolvaj” stb., ám Kṛṣṇa, aki minden élőlényhez kegyes, nem törődik az efféle vádakkal. Ehelyett csupán arra figyel, hogy a feltételekhez kötött lélek milyen sokszor kimondja, hogy „Kṛṣṇa, Kṛṣṇa”. Néha az ilyen démonokat megbünteti egy életre azzal, hogy egy alacsonyabb rendű fajba dobja őket, de amikor nem vádolják tovább, következő életükben felszabadulnak, mert állandóan Kṛṣṇa nevét mondogatják. A Legfelsőbb Urat vagy bhaktáját gyalázni egyáltalán nem jó a feltételekhez kötött lélek számára, de mivel Kṛṣṇa nagyon kegyes, bűneiért egyik életében megbünteti a feltételekhez kötött lelket, aztán pedig hazaviszi őt, vissza Istenhez. Jó példa erre Vṛtrāsura, aki korábban nagy bhakta, Citraketu Mahārāja volt. Kigúnyolta az Úr Śivát, a legkiválóbb bhaktát, ezért démoni testben, a Vṛtra nevű démonként kellett megjelennie, de ezután visszatért Istenhez. Amikor tehát Kṛṣṇa megbüntet egy démont vagy egy feltételekhez kötött lelket, azzal véget vet a lélek gyalázkodásának, s amikor a lélek teljesen megtisztult, visszaviszi Istenhez.