HU/SB 7.10.13
13. VERS
- bhogena puṇyaṁ kuśalena pāpaṁ
- kalevaraṁ kāla-javena hitvā
- kīrtiṁ viśuddhāṁ sura-loka-gītāṁ
- vitāya mām eṣyasi mukta-bandhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhogena—az anyagi boldogság érzéseivel; puṇyam—jámbor cselekedetek vagy azok eredményei; kuśalena—jámboran cselekedvén (az odaadó szolgálat valamennyi jámbor tett közül a legjobb); pāpam—a bűnös cselekedetek különféle visszahatásai; kalevaram—az anyagi test; kāla-javena—a rendkívül hatalmas időtényező által; hitvā—feladván; kīrtim—hírnév; viśuddhām—transzcendentális vagy teljesen megtisztult; sura-loka-gītām—még a mennyei bolygókon is dicsőítik; vitāya—szerte az univerzumban elterjedve; mām—Nekem; eṣyasi—vissza fogsz térni; mukta-bandhaḥ—megszabadulva minden köteléktől.
FORDÍTÁS
Kedves Prahlādám! Amíg az anyagi világban leszel, jámbor cselekedeteid valamennyi visszahatását kimeríted majd azzal, hogy boldogan élsz, és jámbor tetteiddel ellensúlyozni fogod a bűnös tetteket. A hatalmas időtényező hatására búcsút veszel majd testedtől, ám tetteid dicsőségéről a felsőbb bolygórendszerekben fognak énekelni, te pedig minden köteléktől tökéletesen megszabadulva hazatérsz, vissza Istenhez.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja: evaṁ prahlādasyāṁśena sādhana-siddhatvaṁ nitya-siddhatvaṁ ca nāradādivaj jñeyam. A bhaktáknak két csoportja van: a sādhana-siddhák és a nitya-siddhák. Prahlāda Mahārāja mindkettőhöz tartozik, mert részben az odaadó szolgálat végzése következtében tökéletes, részben pedig amiatt, hogy örökké tökéletes. Így aztán az olyan bhaktákhoz hasonlítják, mint Nārada. Nārada Muni hajdanán egy cselédlány fia volt, s következő életében amiatt, hogy odaadó szolgálatot végzett, elérte a tökéletességet (sādhana-siddhi). Ugyanakkor azonban ő nitya-siddha is, mert sohasem feledkezik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről.
A kuśalena szó nagyon fontos. Nagyon kell értenünk ahhoz, hogyan éljünk az anyagi világban. Az anyagi világot a kettősségek világaként ismerik, hiszen az embernek néha bűnösen, néha pedig jámboran kell cselekednie. Noha nem akar bűnösen cselekedni, ez a világ olyan, hogy az ember örökké veszélyben forog (padaṁ padaṁ yad vipadām (SB 10.14.58)). A bhakta még az odaadó szolgálat végzése során is kénytelen sok-sok ellenséget szerezni. Maga Prahlāda Mahārāja is tapasztalta ezt, hiszen még apja is az ellensége lett. Egy bhaktának nagyon ügyesnek kell lennie, hogy mindig a Legfelsőbb Úrra gondoljon, s így a szenvedés visszahatásai ne érhessék őt. Ez a pāpa-puṇya, a jámbor és bűnös tettek ügyes irányítása. A Prahlāda Mahārājához hasonló kiváló bhakták mind jīvan-mukták, azaz már ebben az életükben, ebben az anyagi testben felszabadultak.