HU/SB 7.10.2
2. VERS
- śrī-prahrāda uvāca
- mā māṁ pralobhayotpattyā
- saktaṁkāmeṣu tair varaiḥ
- tat-saṅga-bhīto nirviṇṇo
- mumukṣus tvām upāśritaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-prahrādaḥ uvāca—Prahlāda Mahārāja mondta (az Istenség Legfelsőbb Személyiségének); mā—kérlek, ne; mām—engem; pralobhaya—csábíts; utpattyā—származásom miatt (mert démoni családban születtem); saktam—(már) ragaszkodom; kāmeṣu—az anyagi élvezethez; taiḥ—mindazok által; varaiḥ—áldások anyagi javak formájában; tat-saṅga-bhītaḥ—félve ettől az anyagi társulástól; nirviṇṇaḥ—teljesen megszabadulva az anyagi vágyaktól; mumukṣuḥ—arra vágyva, hogy megszabaduljak az anyagi lét feltételeitől; tvām—lótuszlábadnak; upāśritaḥ—menedéket kerestem.
FORDÍTÁS
Prahlāda Mahārāja így szólt: Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Ateista családban születtem, ezért természetemnél fogva vonzódom az anyagi élvezethez. Kérlek hát, ne kísérts engem ezekkel az illúziókkal! Nagyon félek az anyagi feltételektől, és szeretnék megszabadulni a materialista élettől. Ezért kerestem oltalmat lótuszlábadnál.
MAGYARÁZAT
A materialista élet azt jelenti, hogy ragaszkodunk a testhez és mindenhez, ami kapcsolatban áll vele. Ennek a ragaszkodásnak az alapját az érzékkielégítéshez, főként pedig a szexuális élvezethez fűződő kéjes vágyak jelentik. Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ (BG 7.20): ha valaki túlságosan ragaszkodik az anyagi élvezethez, elveszti minden tudását (hṛta-jñānāḥ). A Bhagavad-gītā elmondja, hogy akik az anyagi élvezethez kötődnek, azok többnyire hajlanak arra, hogy a félisteneket imádják a különféle anyagi javak reményében. Leggyakrabban Durgā istennő és az Úr Śiva imádatához ragaszkodnak, mert ez a transzcendentális pár minden anyagi gazdagságot képes megadni híveinek. Prahlāda Mahārāja azonban teljesen közömbös volt minden anyagi élvezet iránt, ezért az Úr Nṛsiṁhadeva lótuszlábánál keresett oltalmat, s nem valamelyik félisten lábaihoz fordult menedékért. Tudnunk kell, hogy ha valóban ki akarunk szabadulni az anyagi világból, ha meg akarunk szabadulni a háromféle gyötrelemtől és a janma-mṛtyu-jarā-vyādhitól (BG 13.9) (a születéstől, a haláltól, az öregkortól és a betegségtől), akkor menedéket kell keresnünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, mert Nélküle lehetetlen megszabadulni a materialista élettől. Az ateisták nagyon ragaszkodnak az anyagi élvezethez, ezért ha lehetőségük nyílik arra, hogy egyre több anyagi élvezethez jussanak, élnek az alkalommal. Prahlāda Mahārāja azonban nagyon óvatos volt ebben a tekintetben. Noha egy materialista apától született, bhakta volt, s így nem voltak anyagi vágyai (anyābhilāṣitā-śūnyam).