HU/SB 7.10.4
4. VERS
- nānyathā te ’khila-guro
- ghaṭeta karuṇātmanaḥ
- yas ta āśiṣa āśāste
- na sa bhṛtyaḥ sa vai vaṇik
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; anyathā—máskülönben; te—Tiéd; akhila-guro—ó, aki az egész teremtés legfelsőbb tanítója vagy; ghaṭeta—egy ilyen dolog történhet; karuṇā-ātmanaḥ—a Legfelsőbb Személy, aki végtelenül kedves a bhaktáihoz; yaḥ—bárki; te—Tőled; āśiṣaḥ—anyagi áldásokra; āśāste—vágyik (cserében azért, hogy szolgál Téged); na—nem; saḥ—egy ilyen ember; bhṛtyaḥ—egy szolga; saḥ—egy ilyen ember; vai—valójában; vaṇik—egy kereskedő (aki az üzletével anyagi haszonra akar szert tenni).
FORDÍTÁS
Másképp, ó, Uram, ó, egész világ legfelsőbb tanítója, olyan kedves vagy bhaktádhoz, hogy sohasem próbálnád valami olyanra rávenni, ami nem hasznos a számára. Ezzel szemben aki az odaadó szolgálatáért viszonzásképpen anyagi áldásra vágyik, az nem lehet tiszta bhaktád, s az ilyen ember nem több kereskedőnél, aki szolgálatáért cserében nyereségre vágyik.
MAGYARÁZAT
Néha találkozunk olyan emberekkel, akik azért fordulnak egy bhaktához vagy azért jönnek el az Úr templomába, hogy valamiféle anyagi haszonra tegyenek szert. Ez a vers az ilyen embereket kereskedőknek nevezi. A Bhagavad-gītā az ārto jijñāsur arthārthīról beszél. Az ārta szó arra az emberre utal, akit testi szenvedés kínoz, az arthārthī pedig arra, aki pénzszűkében van. Mindketten arra kényszerülnek, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez forduljanak, hogy az Úr áldását elnyerve enyhüljön a szenvedésük, vagy pénzhez jussanak. Sukṛtīnek, jámbornak nevezik őket, mert gyötrelmeik közepette vagy pénz hiányában a Legfelsőbb Úrhoz fordultak. Ha valaki nem jámbor, nem tud az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé fordulni. A jámbor ember szert tehet ugyan valamilyen anyagi nyereségre, ám akit az anyagi haszon érdekel, nem lehet tiszta bhakta. Amikor egy tiszta bhakta anyagi kincseket kap, ez nem jámbor tetteinek, hanem az Úrnak végzett szolgálatának köszönhető. Aki odaadó szolgálatot végez, az természeténél fogva jámbor. A tiszta bhakta tehát anyābhilāṣitā-śūnyam. Nem vágyik anyagi haszonra, s az Úr sem ösztönzi arra, hogy igyekezzen anyagi nyereségre szert tenni. Amikor a bhaktának szüksége van valamire, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megadja neki (yoga-kṣemaṁ vahāmy aham (BG 9.22)).
A materialisták néha elmennek a templomba, hogy virágot és gyümölcsöt ajánljanak fel az Úrnak, mert a Bhagavad-gītāból megtanulták, hogy ha egy bhakta egy kevés virággal és gyümölccsel kedveskedik az Úrnak, az Úr elfogadja felajánlását. A Bhagavad-gītāban (BG 9.26) az Úr így szól:
- patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ
- yo me bhaktyā prayacchati
- tad ahaṁ bhakty-upahṛtam
- aśnāmi prayatātmanaḥ
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Aki tehát kereskedőként gondolkodik, az úgy véli, hogy ha anyagi áldáshoz — például tengernyi pénzhez — juthat azzal, hogy egyszerűen csak felajánl egy kevés gyümölcsöt és virágot, az egy jó üzlet. Az ilyen embereket nem tekinthetjük tiszta bhaktáknak. Vágyaik nem tiszták, ezért még mindig csak kereskedők, annak ellenére, hogy templomba járnak s így bhaktáknak mutatják magukat. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam: csak akkor tisztulhat meg valaki, amikor teljesen megszabadult az anyagi vágyaktól, és csak ebben a tiszta állapotban szolgálhatja az Urat. Hṛṣīkena hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate. Ez a tiszta odaadás szintje.