HU/SB 7.12.15
15. VERS
- agnau gurāv ātmani ca
- sarva-bhūteṣv adhokṣajam
- bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed
- apraviṣṭaṁ praviṣṭavat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
agnau—a tűzben; gurau—a lelki tanítómesterben; ātmani—az önvalóban; ca—szintén; sarva-bhūteṣu—minden élőlényben; adhokṣajam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit nem lehet látni vagy érzékelni anyagi szemmel vagy a többi anyagi érzékkel; bhūtaiḥ—valamennyi élőlénnyel; sva-dhāmabhiḥ—az Úr tartozékaival együtt; paśyet—látnia kell; apraviṣṭam—nem lépett bele; praviṣṭa-vat—és be is lépett.
FORDÍTÁS
Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyanakkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.
MAGYARÁZAT
Annak a megvalósítása, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenütt jelen van, az Abszolút Igazságnak azt a tökéletes megvalósítását jelenti, amelyre a védikus írások tanulmányozásával tehetünk szert. A Brahma-saṁhitā (5.35) kijelenti: aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-stham, az Úr jelen van az univerzumban, minden élőlény szívében, valamint az atomban is. Meg kell értenünk, hogy ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelen van valahol, Vele van minden tartozéka is, nevét, formáját, társait és szolgáit is beleértve. Az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerves része, és így meg kell értenünk, hogy mivel a Legfelsőbb Úr behatolt az atomba, az élőlények szintén ott vannak. El kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfoghatatlan természetét, hiszen anyagi felfogással senki sem képes megérteni, hogyan lehetséges, hogy az Úr mindent átható, s ugyanakkor jelen van saját hajlékán, Goloka Vṛndāvanában is. Erre a megvalósításra akkor tehetünk szert, ha szigorúan követjük az āśrama (a brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa) szabályozó elveit. Śrīla Madhvācārya ezzel kapcsolatban így szól:
- apraviṣṭaḥ sarva-gataḥ
- praviṣṭas tv anurūpavān
- evaṁ dvi-rūpo bhagavān
- harir eko janārdanaḥ
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége eredeti formájában nem lépett be mindenbe (apraviṣṭaḥ), személytelen formájában azonban igen (praviṣṭaḥ). Ily módon egyidejűleg be is lépett és nem is. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 9.4) is elmagyarázza, amikor az Úr így szól:
- mayā tatam idaṁ sarvaṁ
- jagad avyakta-mūrtinā
- mat-sthāni sarva-bhūtāni
- na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ
„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.” Az Úr szembeszegülhet Saját Magával, s így van változatosság az egységben (ekatvaṁ bahutvam).