HU/SB 7.14.10
10. VERS
- tri-vargaṁ nātikṛcchreṇa
- bhajeta gṛha-medhy api
- yathā-deśaṁ yathā-kālaṁ
- yāvad-daivopapāditam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tri-vargam—három elv, a vallásosság, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés; na—nem; ati-kṛcchreṇa—nagyon komoly erőfeszítéssel; bhajeta—végezze; gṛha-medhī—egy olyan ember, akit csak a családi élet érdekel; api—habár; yathā-deśam—a helynek megfelelően; yathā-kālam—az időnek megfelelően; yāvat—amennyire; daiva—az Úr kegyéből; upapāditam—elért.
FORDÍTÁS
Még ha valaki nem brahmacārī, sannyāsī vagy vānaprastha, hanem családfenntartó, akkor se törekedjen nagyon komolyan a vallásosságra, az anyagi gyarapodásra vagy az érzékek kielégítésére. Az embernek a családos élet során is meg kell elégednie azzal, amire az Úr kegyéből az adott helynek és időnek megfelelően a legcsekélyebb erőfeszítéssel szert tehet, csupán teste és lelke együtt tartása érdekében. Senki ne végezzen ugra-karmát.
MAGYARÁZAT
Az emberi életben négy elvnek kell eleget tenni: a dharmának, az arthának, a kāmának és a mokṣának (a vallásnak, az anyagi gyarapodásnak, az érzékkielégítésnek és a felszabadulásnak). Az ember először legyen vallásos, kövesse a különféle szabályokat, majd keressen pénzt, hogy eltarthassa a családját és kielégíthesse az érzékeit. A legfontosabb szertartás az érzékkielégítéshez a házasság, mert a szexuális kapcsolat az emberi test egyik alapvető szükséglete. Yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham (SB 7.9.45). Noha a szexuális kapcsolat nem egy magas szintű életszükséglet, az anyagi ösztönök miatt az állatoknak és az embereknek egyaránt szükségük van valamennyi érzékkielégítésre. Az embernek azonban meg kell elégednie a házassággal, és nem szabad törekednie ezen kívül érzékkielégítésre vagy nemi életre.
Ami az anyagi gyarapodást illeti, ezzel a feladattal leginkább a vaiśyákat és a gṛhasthákat kell megbízni. Az emberi társadalomnak varṇákra és āśramákra kell bomlania — brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra, brahmacarya, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa. A gṛhastháknak szükségük van az anyagi gyarapodásra. A brāhmaṇa gṛhasthák legyenek elégedettek egy adhyayana, adhyāpana, yajana és yājana jellemezte élettel — azaz legyenek művelt tudósok, tanítsanak másokat, hogy mások tudósokká váljanak, tanulják meg, hogyan kell imádni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut, és tanítsanak másokat az Úr Viṣṇu vagy akár a félistenek imádatára. Egy brāhmaṇának jutalom nélkül kell ezt tennie, de adományokat elfogadhat azoktól, akiket arra tanít, hogyan kell emberi lényként élni. Ami a kṣatriyákat illeti, ők a föld királyai, melyet ki kell osztani a vaiśyáknak, hogy megműveljék, hogy teheneket tarthassanak és kereskedjenek. A śūdráknak dolgozniuk kell. Néha dolgozhatnak mint szabó, takács, kovács, aranyműves, rézműves stb., vagy végezhetnek nehéz munkát a gabonaföldeken.
Az embereknek tehát ezekkel a foglalkozásokkal kell megkeresniük a kenyerüket, s akkor az emberi társadalom rendkívül egyszerű lesz. Jelenleg azonban mindenki a műszaki fejlődéssel törődik, melyet a Bhagavad-gītā ugra-karmának, rendkívül komoly erőfeszítésnek nevez. Ez az ugra-karma az, ami felzaklatja az emberek elméjét. Az emberek számtalan bűnös tettet hajtanak végre, és azzal, hogy vágóhidakat, sörfőzdéket és cigarettagyárakat, valamint éjszakai mulatókat és más, az érzéki élvezetet szolgáló létesítményeket nyitnak, rendkívül lealacsonyodnak, s így egész életüket elvesztegetik. Ezekben a tevékenységekben természetesen a családosok vesznek részt, ezért ez a vers az api szó használatával azt tanácsolja, hogy még ha valaki családos, akkor se vállaljon magára komoly nehézségeket, s pénzét rendkívül egyszerű úton keresse meg. Akik nem gṛhasthák — hanem brahmacārīk, vānaprasthák vagy sannyāsīk —, azoknak semmit más dolguk nincs, mint arra törekedni, hogy fejlődjenek a lelki életben. Ez azt jelenti, hogy a népesség háromnegyed részének le kell mondania az érzékkielégítésről, és csak azzal kell törődnie, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa-tudatban. A népességnek csupán az egynegyede legyen gṛhastha, és ők is a szabályokhoz kötött érzékkielégítés törvényei szerint éljenek. A gṛhastháknak, vānaprastháknak, brahmacārīknak és sannyāsīknak együttesen minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljanak. Ezt a civilizációt nevezik daiva-varṇāśramának. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom egyik célja a daiva-varṇāśrama megalapítása, de nem bátorítja azt az úgynevezett varṇāśramát, amely nélkülözi az emberi társadalom tudományosan megszervezett erőfeszítését.