HU/SB 7.14.13
13. VERS
- kṛmi-viḍ-bhasma-niṣṭhāntaṁ
- kvedaṁ tucchaṁ kalevaram
- kva tadīya-ratir bhāryā
- kvāyam ātmā nabhaś-chadiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṛmi—rovarok, baktériumok; viṭ—ürülék; bhasma—hamvak; niṣṭha—ragaszkodás; antam—végül; kva—mi; idam—ezt (a testet); tuccham—rendkívül jelentéktelen; kalevaram—az anyagi porhüvely; kva—mi az; tadīya-ratiḥ—vonzódás ehhez a testhez; bhāryā—feleség; kva ayam—mi az értéke ennek a testnek; ātmā—a Legfelsőbb Lélek; nabhaḥ-chadiḥ—mindent átható, mint az ég.
FORDÍTÁS
Kellő megfontolás után az embernek véget kell vetnie annak a ragaszkodásnak, amit a felesége teste iránt érez, hiszen ez a test végül apró rovarokká, ürülékké vagy hamuvá változik. Mi az értéke ennek a jelentéktelen testnek? Mennyivel hatalmasabb a Legfelsőbb Lény, aki mindent átható, mint az ég?
MAGYARÁZAT
Ez a vers szintén azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy meg kell válnunk a ragaszkodástól, ami a feleségünkhöz — vagy más szóval a nemi élethez — köt bennünket. Az okos ember úgy tekint a felesége testére, mint egy halom anyagra, ami végül parányi rovarokká, ürülékké vagy hamuvá fog változni. Minden társadalom máshogy bánik a halott testtel a temetési szertartás során. Vannak olyan társadalmak, amelyekben a holttestet keselyűkkel etetik meg, s a test így végül keselyűürülékké válik. Vannak helyek, ahol a testet csak úgy otthagyják valahol, s ebben az esetben apró rovarok falják fel. Néhány társadalomban a halott testet a halál után nyomban elégetik, s így hamu lesz belőle. Bárhogyan is történjen, ha valaki az értelmét használva végig gondolja, hogy miből áll a test, s megfontolja, hogy a lélek túl van az anyagi testen, mi az értéke a testnek? Antavanta ime dehā nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ (BG 2.18): a test bármelyik pillanatban megsemmisülhet, a lélek azonban örök. Ha valaki lemond a test iránti ragaszkodásáról, és erősíti a ragaszkodását a szellemi lélekhez, élete sikeres lesz. Mindez csupán megfontolás kérdése.