HU/SB 7.14.14
14. VERS
- siddhair yajñāvaśiṣṭārthaiḥ
- kalpayed vṛttim ātmanaḥ
- śeṣe svatvaṁ tyajan prājñaḥ
- padavīṁ mahatām iyāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
siddhaiḥ—mindaz, amit az Úr kegyéből kap; yajñā-avaśiṣṭa-arthaiḥ—mindaz, amit az Úrnak felajánlott áldozat vagy a javasolt pañca-sūnā yajña végrehajtása után kap; kalpayet—az ember tekintse; vṛttim—a megélhetés módja; ātmanaḥ—az önvalónak; śeṣe—végül; svatvam—a feleség, a gyermekek, az otthon, az üzlet stb. feletti úgynevezett tulajdonjogot; tyajan—feladván; prājñaḥ—akik bölcsek; padavīm—a helyzetét; mahatām—a nagy személyiségeknek, akik teljesen elégedettek a lelki tudatban; iyāt—érje el.
FORDÍTÁS
A bölcs ember elégedjen meg azzal, hogy prasādát eszik [olyan ételt, melyet az Úrnak ajánlottak fel], valamint hogy elvégzi az ötféle yajñát [a pañca-sūnāt]. Így cselekedvén megválhat a testéhez fűződő ragaszkodásától, valamint az úgynevezett birtoklásérzettől a testével kapcsolatban. Amikor valaki képes erre, megingathatatlan mahātmā lesz.
MAGYARÁZAT
A természet ellát bennünket élelemmel. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége úgy rendelte, hogy a 8 400 000 életformában minden élőlénynek legyen tápláléka. Eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān. Minden élőlénynek kell valamit ennie, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége már mindent megadott, ami az életükhöz szükséges. Az Úr gondoskodott élelemről az elefánt számára éppúgy, mint a hangya számára. Minden élőlényt a Legfelsőbb Úr tart el, ezért az okos ember ne dolgozzon minden erejét megfeszítve az anyagi kényelem megszerzéséért. Ehelyett energiáját fordítsa arra, hogy fejlődést érjen el a Kṛṣṇa-tudatban. Az égen, a levegőben, a földön és a tengerben minden teremtett dolog az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a tulajdona, és minden élőlény számára van elegendő élelem. Ezért aztán nem kell túlságosan aggódnunk az anyagi gyarapodás miatt, s nem szabad az időnket és az energiánkat fölösleges dolgokkal elvesztegetnünk, vállalva a veszélyt, hogy mélyebbre süllyedünk a születés és halál körforgásában.