HU/SB 7.14.8
8. VERS
- yāvad bhriyeta jaṭharaṁ
- tāvat svatvaṁ hi dehinām
- adhikaṁ yo ’bhimanyeta
- sa steno daṇḍam arhati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat—amennyire; bhriyeta—meg lehet tölteni; jaṭharam—a gyomrot; tāvat—annyira; svatvam—tulajdonjog; hi—valójában; dehinām—az élőlényeknek; adhikam—több, mint az; yaḥ—bárki, aki; abhimanyeta—elfogadhat; saḥ—ő; stenaḥ—egy tolvaj; daṇḍam—büntetést; arhati—érdemel.
FORDÍTÁS
Egy ember csak annyi vagyont tekinthet a tulajdonának, amennyi ahhoz szükséges, hogy testét és lelkét együtt tartsa. Aki ennél többre vágyik, azt tolvajnak kell tekintenünk, s megérdemli, hogy a természet törvényei megbüntessék.
MAGYARÁZAT
Néha előfordul, hogy Isten kegyéből sok gabonát takaríthatunk be, hogy hirtelen adományt kapunk, vagy az üzlet nem várt hasznot hoz. Így aztán lehet, hogy több pénzhez jutunk, mint amennyire szükségünk van. Mire kell fordítanunk ezt a pénzt? Arra nincs szükség, hogy a bankban gyűjtögessük, csupán azért, hogy növeljük a bankszámlánkat. A Bhagavad-gītā (BG 16.13) az ilyen mentalitást az asurák, a démonok mentalitásának nevezi:
- idam adya mayā labdham
- imaṁ prāpsye manoratham
- idam astīdam api me
- bhaviṣyati punar dhanam
„A démonikus ember így gondolkodik: Most ennyi vagyonom van, s a terveim szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövőben még több és több kincsem lesz.” Az asura egyedül azzal törődik, hogy mennyi vagyona van ma a bankban, és hogyan lesz még több holnap, ám a pénz korlátlan felhalmozását sem a śāstra, sem napjainkban az állam nem engedélyezi. Ha valakinek több pénze van, mint ami szükséges a számára, a felesleget Kṛṣṇára kell költenie. A védikus civilizáció szerint az egészet a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak kell adnia, ahogyan azt Maga az Úr rendeli el a Bhagavad-gītāban (BG 9.27):
- yat karoṣi yad aśnāsi
- yaj juhoṣi dadāsi yat
- yat tapasyasi kaunteya
- tat kuruṣva mad-arpaṇam
„Ó, Kuntī fia! Ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!” A gṛhastháknak a többletpénzüket kizárólag a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomra kell költeniük.
A gṛhastháknak hozzá kell járulniuk a Legfelsőbb Úr templomainak felépítéséhez, valamint a Śrīmad Bhagavad-gītā, a Kṛṣṇa-tudat világszerte történő prédikálásához. Śṛṇvan bhagavato ’bhīkṣṇam avatāra-kathāmṛtam. A śāstrákban — a Purāṇákban és más védikus írásokban — számtalan leírást találhatunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális cselekedeteiről. Mindenkinek újra és újra meg kell ezeket hallgatnia. Ha például mindennap elolvassuk az egész Bhagavad-gītāt, mind a tizennyolc fejezetet, minden olvasásnál egy új magyarázat tárul fel előttünk. Ez a transzcendentális irodalom természete. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom ezért lehetőséget nyújt az ember számára, hogy többletjövedelmét a Kṛṣṇa-tudat terjesztésére költse, s ezzel az egész emberi társadalom javát szolgálja. Indiában ezer és ezer templomot láthatunk, amelyeket a társadalom tehetős polgárai építettek, akik nem akarták, hogy tolvajoknak nevezzék őket és büntetésben részesüljenek.
Ez a vers nagyon fontos. Kijelenti, hogy aki a szükségesnél több pénzt halmoz fel, az tolvaj, és a természet törvényei meg fogják büntetni. Aki a szükségesnél több pénzre tesz szert, az arra fog vágyni, hogy egyre nagyobb anyagi kényelmet élvezzen. A materialisták számtalan mesterséges szükségletet agyalnak ki. Ezek teljesen elbűvölik a pénzes embereket, akik így azon igyekeznek, hogy még több pénzt szerezzenek, s ezzel még több dolog legyen a birtokukban. Ez a modern gazdasági fejlődés alapgondolata. Mindenki pénzt keres, és a pénzt a bankban tartják, ami aztán pénzt ad az embereknek. A tetteknek ebben a körforgásában mindenki egyre több és több pénzt akar szerezni, s így az emberi élet eszményi célja feledésbe merül. Hogy pontosabbak legyünk, mindenki tolvaj, s mindenki büntetést érdemel. A természet törvényei a születés és halál körforgásán keresztül büntetnek. Senki sem hal meg úgy, hogy teljesen elégedett, mert anyagi vágyai mind beteljesültek. Ez lehetetlen. A halál pillanatában éppen ezért mindenki nagyon szomorú, hiszen vágyai kielégületlenek maradtak. A természet törvényei ekkor felajánlanak neki egy másik testet, hogy addig beteljesületlen vágyai teljesülhessenek, s amikor egy másik anyagi testbe kerülve újra megszületik, önként elfogadja az élet háromféle gyötrelmét.