HU/SB 7.14.7
7. VERS
- divyaṁ bhaumaṁ cāntarīkṣaṁ
- vittam acyuta-nirmitam
- tat sarvam upayuñjāna
- etat kuryāt svato budhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
divyam—az égből hulló eső miatt könnyen elérhető; bhaumam—a bányákból és a tengerekből kapott; ca—és; āntarīkṣam—véletlenül szerzett; vittam—minden tulajdon; acyuta-nirmitam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által teremtett; tat—azok a dolgok; sarvam—mind; upayuñjāna—használván (az egész emberi társadalom vagy minden élőlény számára); etat—ez (együtt tartani a testet és a lelket); kuryāt—meg kell tennie; svataḥ—magától, különösebb erőfeszítés nélkül elért; budhaḥ—az okos ember.
FORDÍTÁS
A természet ajándékait, melyeket az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtett, úgy kell felhasználnunk, hogy minden élőlény együtt tarthassa testét és lelkét. Az életszükségleteknek három fajtája van: amelyek az égből [az esőből] származnak, amelyek a földből [a bányákból, a tengerekből vagy a mezőből] jönnek létre, s amelyeket az atmoszférából [hirtelen és váratlanul] kapunk.
MAGYARÁZAT
Mi, a különböző testformákban létező élőlények mindannyian az Istenség Legfelsőbb Személyisége gyermekei vagyunk, ahogyan ezt az Úr is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 14.4):
- sarva-yoniṣu kaunteya
- mūrtayaḥ sambhavanti yāḥ
- tāsāṁ brahma mahad-yonir
- ahaṁ bīja-pradaḥ pitā
„Ó, Kuntī fia! Tudnod kell, hogy az anyagi természetben minden faj születés által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó atya.” A Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa valamennyi élőlény atyja a különböző fajokban és létformákban. Az intelligens ember látja, hogy minden élőlény a 8 400 000 testformában az Istenség Legfelsőbb Személyisége része és fia. Minden, ami az anyagi és a lelki világban létezik, a Legfelsőbb Úr tulajdona (īśāvāsyam idaṁ sarvam), ezért minden kapcsolatban áll Vele. Śrīla Rūpa Gosvāmī ebben a vonatkozásban a következőket mondja:
- prāpañcikatayā buddhyā
- hari-sambandhi-vastunaḥ
- mumukṣubhiḥ parityāgo
- vairāgyaṁ phalgu kathyate
„Aki elutasít valamit, mert nem tudja, hogy kapcsolatban áll Kṛṣṇával, annak a lemondása nem nevezhető teljesnek.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.256). A māyāvādī filozófusok azt mondják, hogy az anyagi teremtés nem valóságos, ez azonban nem igaz: valóságos, de az a gondolat, hogy minden az emberi társadalomé, hamis. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé, mert mindent Ő teremtett. Minden élőlény az Ő fia, az Ő örök szerves része, ezért a természet elrendezése révén joguk van használni apjuk tulajdonát. Az Upaniṣadok kijelentik: tena tyaktena bhuñjīthā mā gṛdhaḥ kasya svid dhanam. Mindenkinek meg kell elégednie azzal, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége a számára kijelöl, és senkinek sem szabad más jogait vagy tulajdonát elvennie.
A Bhagavad-gītāban ez áll:
- annād bhavanti bhūtāni
- parjanyād anna-sambhavaḥ
- yajñād bhavati parjanyo
- yajñaḥ karma-samudbhavaḥ
„Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőből származnak. Az eső a yajña [áldozat] végzéséből ered, a yajña pedig az előírt kötelességekből születik.” (BG 3.14) Amikor elegendő gabona terem, nem okoz nehézséget, hogy az állatok és az emberi lények a létfenntartásuk érdekében táplálékhoz jussanak. Ez a természet elrendezése. Prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27). Mindenki az anyagi természet hatása alatt cselekszik, és csak az ostobák gondolják azt, hogy jobbat csinálhatnak annál, mint amit Isten teremtett. A családosok különösen felelősek azért, hogy az emberek betartsák az Istenség Legfelsőbb Személyisége törvényeit, s ne legyen háborúskodás az emberek, a közösségek, a társadalmak vagy a nemzetek között. Az emberi társadalomnak helyesen kell felhasználnia Isten ajándékait, különösen a gabonát, ami az égből hulló eső miatt nő. A Bhagavad-gītā (BG 3.14) elmondja: yajñād bhavati parjanyaḥ. Ahhoz, hogy rendszeresen hulljon eső, az emberiségnek yajñákat, áldozatokat kell végeznie. A yajñákat hajdanán tisztított vaj és gabona felajánlásával végezték, ebben a korban azonban ez természetesen már nem lehetséges, mert amiatt, hogy az emberiség bűnös életet él, nincs elegendő tisztított vaj, és nem terem elegendő gabona. Az embereknek azonban el kell fogadniuk a Kṛṣṇa-tudatot, és énekelniük kell a Hare Kṛṣṇa mantrát, ahogyan a śāstrák javasolják (yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32)). Ha az emberek szerte a világon elfogadják a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat, és éneklik az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális nevének és dicsőségének hangvibrációját, ami rendkívül könnyű, nem lesz hiány csapadékban, s így lesz elegendő gabona, gyümölcs és virág, s könnyű lesz beszerezni azt, amire az élethez szükség van. A gṛhastháknak, a családosoknak kell vállalniuk a felelősséget, hogy gondoskodnak ezeknek a dolgoknak a megtermesztéséről. Az írások azt mondják: tasyaiva hetoḥ prayateta kovidaḥ. Az intelligens ember arra törekszik, hogy az Úr szent neve éneklésével elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot, s mindazt, amire az életben szüksége van, automatikusan megkapja.