HU/SB 7.15.21


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

paṇḍitā bahavo rājan
bahu-jñāḥ saṁśaya-cchidaḥ
sadasas patayo ’py eke
asantoṣāt patanty adhaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

paṇḍitāḥ—nagyon művelt tudósok; bahavaḥ—sokan; rājan—ó, király (Yudhiṣṭhira); bahu-jñāḥ—különféle tapasztalatokkal rendelkező emberek; saṁśaya-cchidaḥ—jól értenek a jogi kérdésekhez; sadasaḥ patayaḥ—azok, akik alkalmasak arra, hogy a művelt körök vezetői legyenek; api—még; eke—egy hiányosság miatt; asantoṣāt—pusztán az elégedetlenség vagy a mohóság miatt; patanti—leesnek; adhaḥ—pokoli életkörülmények közé.


FORDÍTÁS

Ó, Yudhiṣṭhira király! Számtalan tapasztalt ember, jogi tanácsadó, bölcs tudós és sok-sok olyan ember, aki alkalmas arra, hogy a művelt körök vezetője legyen, zuhan a pokoli létbe amiatt, hogy nem elégedett a helyzetével.


MAGYARÁZAT

A lelki fejlődés érdekében az embernek elégedettnek kell lennie anyagi körülményeivel, másképp az anyagi gyarapodásra irányuló mohósága meggátolja majd lelki fejlődését. Két dolog van, ami minden jó tulajdonságot elpusztít. Az egyik a szegénység. Daridra-doṣo guṇa-rāśi-nāśi, ha valakit földönfutó, minden jó tulajdonságát elveszíti. Éppen így az is búcsút mondhat jó tulajdonságainak, aki túlságosan mohó. Úgy kell tehát élnünk, hogy ne legyünk szegények, de igyekezzünk beérni az élet puszta szükségleteivel, s ne legyünk mohóak. Egy bhakta számára a lelki fejlődése érdekében a legjobb, ha megelégszik azzal, ami az életéhez feltétlenül szükséges. Az odaadó élet művelt szaktekintélyei ezért azt ajánlják, hogy ne törekedjünk egyre több templomot és maṭhát létrehozni. Ezt csak azok a bhakták tehetik meg, akik tapasztaltak a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztésében. Dél-Indiában a nagy ācāryák    —    különösen Śrī Rāmānujācārya    —,    Észak-Indiában pedig Vṛndāvana Gosvāmījai mind hatalmas templomokat építettek. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szintén nagy központokat hozott létre, a Gauḍīya Maṭhákat. A templomépítés tehát nem rossz, feltéve ha közben a bhakták törődnek a Kṛṣṇa-tudat terjesztésével is. Tekinthetjük az ilyen törekvéseket mohónak, ez a mohóság azonban Kṛṣṇa elégedettségét szolgálja, ezért ezek a tettek lelki tettek.