HU/SB 7.15.27


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

eṣa vai bhagavān sākṣāt
pradhāna-puruṣeśvaraḥ
yogeśvarair vimṛgyāṅghrir
loko yaṁ manyate naram


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

eṣaḥ—ez; vai—valójában; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; sākṣāt—közvetlenül; pradhāna—az anyagi természet fő oka; puruṣa—valamennyi élőlénynek vagy a puruṣāvatārának, az Úr Viṣṇunak; īśvaraḥ—a legfelsőbb irányító; yoga-īśvaraiḥ—nagy szentek, yogīk által; vimṛgya-aṅghriḥ—az Úr Kṛṣṇa lótuszlába, amit keresnek; lokaḥ—az emberek; yam—Őt; manyate—tekintik; naram—emberi lénynek.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Kṛṣṇa minden más élőlény és az anyagi természet mestere. Lótuszlábát olyan nagy szentek keresik és imádják, mint Vyāsa, s mégis vannak olyan ostoba emberek, akik közönséges földi halandónak tekintik Őt.


MAGYARÁZAT

Az, hogy az Úr Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, jó példa ahhoz, hogy megértsük a lelki tanítómestert. A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanítómester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.

Egy másik fontos gondolat az, hogy a Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kijelenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között. Ha valaki a Legfelsőbb Személyiséget    —    Kṛṣṇát vagy az Úr Rāmacandrát    —    közönséges emberi lénynek tekinti, az nem jelenti azt, hogy az Úr valóban közönséges emberi lénnyé válik. Ha a lelki tanítómestert, az Istenség Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közönséges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.