HU/SB 7.15.70
70. VERS
- rūpa-peśala-mādhurya-
- saugandhya-priya-darśanaḥ
- strīṇāṁ priyatamo nityaṁ
- mattaḥ sva-pura-lampaṭaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rūpa—szépség; peśala—a test formája; mādhurya—vonzó külső; saugandhya—nagyon illatos, mert virágfüzérek és szantálfapép díszítik; priya-darśanaḥ—nagyon gyönyörű látvány; strīṇām—a nőknek; priya-tamaḥ—természetes módon vonzódik; nityam—naponta; mattaḥ—őrült módjára büszke; sva-pura—saját városában; lampaṭaḥ—kéjes vágyai miatt nagyon ragaszkodik a nőkhöz.
FORDÍTÁS
Arcom gyönyörű volt, testem pedig megnyerő és vonzó. Virágfüzérek és szantálfapép ékesítettek, s városom hölgyei nagy örömüket lelték bennem. Örökké kéjes vágyak hajtottak, s egészen megzavarodtam.
MAGYARÁZAT
Ebből a leírásból, amely Nārada Muni szépségét tárja elénk abból az időből, amikor a Gandharvaloka lakója volt, megtudhatjuk, hogy azon a bolygón mindenki rendkívül gyönyörű és megnyerő, s az ott élőket mindig szantálpép és virágok díszítik. Upabarhaṇa Nārada Muni hajdani neve. Upabarhaṇa kiválóan értett ahhoz, hogy úgy ékesítse fel magát, hogy magára terelje a nők figyelmét, és így a nők kedvence lett, ahogyan a következő vers elmondja. Ha valaki az élete során a nők kedvence lesz, az szerencsétlenség a számára, mert a nőkhöz való túlzott vonzódás oda vezet, hogy az ember śūdrák közé kerül, akiknek nem okoz nehézséget kihasználni az alkalmat, ha korlátlanul társulhatnak a nőkkel. Ebben a jelenlegi Kali-korban, amikor az emberek śūdra mentalitásuk miatt nagyon rosszak — mandāḥ sumanda-matayaḥ —, rendkívül elterjedt az efféle szabad érintkezés a nőkkel. A rangosabb — brāhmaṇa, kṣatriya és vaiśya — osztályokban nincs lehetőség arra, hogy a férfiak korlátozás nélkül találkozzanak a nőkkel, a śūdra közösségben azonban ezt nyíltan megtehetik. A Kali-korban senkit sem nevelnek kultúrára, ezért lelki szempontból mindenki képzetlen, s így mindenki śūdrának számít (aśuddhāḥ śūdra-kalpā hi brāhmaṇāḥ kali-sambhavāḥ). Amikor az emberek mind śūdrák lesznek, nem kétséges, hogy mindannyian nagyon rosszak (mandāḥ sumanda-matayaḥ). Saját maguk találják ki, hogyan éljenek, s ennek az az eredménye, hogy egyre szerencsétlenebbek lesznek (manda-bhāgyāḥ), és ráadásul örökké szenvednek a körülményeik miatt.