HU/SB 7.2.45


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


45. VERS

na śrotā nānuvaktāyaṁ
mukhyo ’py atra mahān asuḥ
yas tv ihendriyavān ātmā
sa cānyaḥ prāṇa-dehayoḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; śrotā—a hallgató; na—nem; anuvaktā—a beszélő; ayam—ezt; mukhyaḥ—fő; api—bár; atra—ebben a testben; mahān—a nagy; asuḥ—életlevegő; yaḥ—aki; tu—de; iha—ebben a testben; indriya-vān—minden érzékszervvel rendelkező; ātmā—a lélek; saḥ—ő; ca—és; anyaḥ—különböző; prāṇa-dehayoḥ—az életlevegőtől és az anyagi testtől.


FORDÍTÁS

A testben a legfontosabb szubsztancia az életlevegő, de az, aki hall és az, aki beszél, nem ez az életlevegő. De még a lélek, aki túl van ezen az életlevegőn, sem képes cselekedni, mert a valódi irányító a Felsőlélek, együttműködésben az egyéni lélekkel. A test működését irányító Felsőlélek különbözik a testtől és az életerőtől.


MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Bhagavad-gītāban (BG 15.15) egyértelműen kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. „Én jelen vagyok mindenki szívében, és Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” Noha az ātmā, vagyis a lélek jelen van minden anyagi testben (dehino ’smin yathā dehe (BG 2.13)), valójában nem ő a vezérlő személy, aki az érzékeken, az elmén stb. keresztül cselekszik. A lélek kizárólag a Felsőlélekkel együttműködve cselekedhet, mert a Felsőlélek adja meg neki az irányítást, mit tegyen és mit ne tegyen (mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca (BG 15.15)). Az Ő jóváhagyása nélkül nem cselekedhetünk, mivel Ő upadraṣṭā és anumantā, azaz Ő a szemtanú és a jóváhagyó. Aki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt figyelmesen tanul, az megértheti azt a valódi tudományt, miszerint az Istenség Legfelsőbb Személyisége az egyéni lélek valamennyi cselekedetének irányítója, és a cselekedetek eredményeiről is Ő dönt. Habár az egyéni lélek rendelkezik érzékekkel, indriyákkal, nem ő a valódi tulajdonos, hanem a Felsőlélek. A Felsőlelket emiatt Hṛṣīkeśának is nevezik. Ez a Felsőlélek azt a tanácsot adja az egyéni léleknek, hogy hódoljon meg Őelőtte, s így legyen boldog (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja). Ezzel halhatatlanná válhat, s eljuthat a lelki világba, ahol a legnagyobb siker, az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli élet vár rá. Végül elmondhatjuk, hogy az egyéni lélek különbözik a testtől, az érzékektől, az életerőtől és a test levegőitől, és felette a Felsőlélek áll, aki mindennel ellátja őt. Az az egyéni lélek, aki mindent a Felsőléleknek ad, nagyon boldogan élhet testében.