HU/SB 7.4.41
41. VERS
- kvacid utpulakas tūṣṇīm
- āste saṁsparśa-nirvṛtaḥ
- aspanda-praṇayānanda-
- salilāmīlitekṣaṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; utpulakaḥ—borzongva, lúdbőrözve; tūṣṇīm—teljesen néma; āste—marad; saṁsparśa-nirvṛtaḥ—nagy örömet érez, mert kapcsolata van az Úrral; aspanda—szilárd; praṇaya-ānanda—a szeretet kapcsolatából származó transzcendentális boldogság miatt; salila—könnybe lábadt; āmīlita—félig csukott; īkṣaṇaḥ—akinek a szeme.
FORDÍTÁS
Az Úr lótuszkezének érintését érezve néha lelki boldogság árasztotta el, elnémult, s egész teste borzongott. Az Úr iránti szeretetében félig zárt szeméből könnyek csordultak ki.
MAGYARÁZAT
Amikor a bhakta az Úr távollétét érzi, arra vágyakozik, hogy láthassa, hol van, néha pedig az elkülönülés fájdalmától szenvedve félig nyitott szeméből szüntelenül hullik a könny. Yugāyitaṁ nimeṣeṇa cakṣuṣā prāvṛṣāyitam, mondja az Úr Caitanya a Śikṣāṣṭakában. A cakṣuṣā prāvṛṣāyitam szavak azokra a könnyekre utalnak, amelyek szünet nélkül folynak a bhakta szeméből. Ezek a jellemzők, melyek a tiszta odaadás eksztázisában mutatkoznak meg, láthatóak voltak Prahlāda Mahārāja testén.