HU/SB 7.7.12


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

tato me mātaram ṛṣiḥ
samānīya nijāśrame
āśvāsyehoṣyatāṁ vatse
yāvat te bhartur āgamaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ—azután; me—enyém; mātaram—anyát; ṛṣiḥ—Nārada Ṛṣi, a nagy szent; samānīya—vitte; nija-āśrame—saját āśramájába; āśvāsya—biztosítva; iha—itt; uṣyatām—maradj; vatse—kedves gyermekem; yāvat—amíg; te—tiéd; bhartuḥ—a férjnek; āgamaḥ—az eljövetele.


FORDÍTÁS

Prahlāda Mahārāja így folytatta: Nārada Muni, a nagy szent saját āśramájába vitte anyámat, s megnyugtatta, hogy teljes biztonságban van. „Kedves gyermekem    —    mondta neki    —,    kérlek, maradj az āśramámban, míg férjed meg nem érkezik!”