HU/SB 7.7.18
18. VERS
- janmādyāḥ ṣaḍ ime bhāvā
- dṛṣṭā dehasya nātmanaḥ
- phalānām iva vṛkṣasya
- kāleneśvara-mūrtinā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
janma-ādyāḥ—a születéssel kezdve; ṣaṭ—a hat (születés, létezés, növekedés, átalakulás, sorvadás és végül halál); ime—mindezek; bhāvāḥ—a test különféle állapotai; dṛṣṭāḥ—látott; dehasya—a testé; na—nem; ātmanaḥ—a léleké; phalānām—a gyümölcsöké; iva—mint; vṛkṣasya—egy fáé; kālena—idővel; īśvara-mūrtinā—akinek a formája nem más, mint a képesség, hogy átalakítsa vagy irányítsa a test cselekedeteit.
FORDÍTÁS
Ahogyan egy fa gyümölcsei és virágai az idő múlásával hatféle változáson mennek keresztül — születés, létezés, növekedés, átalakulás, sorvadás, majd halál —, úgy az anyagi test, melyre a szellemi lélek különféle körülmények között tesz szert, szintén hasonló változásokon megy keresztül. A szellemi lélek számára azonban ezek a változások nem léteznek.
MAGYARÁZAT
Ez a vers nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük a szellemi lélek és az anyagi test közötti különbséget. A lélek örökkévaló, ahogy ezt a Bhagavad-gītā (BG 2.20) is elmondja:
- na jāyate mriyate vā kadācin
- nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ
- ajo nityaḥ śāśvato ’yaṁ purāṇo
- na hanyate hanyamāne śarīre
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.” A szellemi lélek örökkévaló, mert nem jellemző rá a hanyatlás és a változás, ami az anyagi test miatt következik be. A fa, valamint gyümölcseinek és virágainak a példája nagyon egyszerű és világos. A fa sok-sok éven át egy helyben áll, de az évszakok váltakozása során gyümölcsei és virágai hatféle átalakuláson mennek keresztül. A modern tudósok ostoba elméletét, miszerint a kémiai kölcsönhatásokkal életet lehet létrehozni, nem fogadhatjuk el igazságként. Az emberi lény anyagi testének születését a petesejt és a spermium keveredése okozza, de ha a születéseket tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy noha a nemi kapcsolat után a petesejt és a spermium összekeveredik, nem mindig következik be terhesség. Ha a lélek nem hatol be e keverékbe, a terhesség nem jöhet létre, ha azonban a lélek menedékre talál ebben a keverékben, a test megszületik, létezik, növekszik, átalakul, elsorvad, majd végül elpusztul. A fa gyümölcsei és virágai az évszakok során megjelennek és eltűnnek, de a fa továbbra is ott áll. Hasonló módon a vándorló lélek is különféle testekbe kerül, melyek keresztülmennek a hatféle átalakuláson, ám a lélek örökké ugyanaz marad (ajo nityaḥ śāśvato ’yam purāṇo na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20)). A lélek örökkévaló s mindig létező, de a testek, melyeket elfogad, változóak.
Kétféle lélek van: a Legfelsőbb Lélek (az Istenség Személyisége) és az egyéni lélek (az élőlény). Ahogy az egyéni lélek különféle testi változásokon esik át, úgy a Legfelsőbb Lélekben a teremtés különféle korszakai játszódnak le. Ezzel kapcsolatban Madhvācārya így szól:
- ṣaḍ vikārāḥ śarīrasya
- na viṣṇos tad-gatasya
- ca tad-adhīnaṁ śarīraṁ ca
- jñātvā tan mamatāṁ tyajet
Mivel a test a lélek külső vonása, a lélek nem függ a testtől — a test függ a lélektől. Aki megérti ezt az igazságot, annak nem kell túlságosan aggódnia teste fenntartásáért. A testet nem lehet huzamosabb időre vagy örökre megtartani. Antavanta ime dehā nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ, mondja a Bhagavad-gītā (BG 2.18). Az anyagi test antavat (mulandó), a testben lévő lélek azonban örök (nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ). Az Úr Viṣṇu és az egyéni lelkek, akik az Ő szerves részei, egyaránt örökkévalóak. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām. Az Úr Viṣṇu a legfőbb élőlény, míg az egyéni élőlények az Úr Viṣṇu részei. A más és más szinten álló testek — az univerzum hatalmas testétől a hangya parányi testéig — mind mulandóak, de a Felsőlélek és a lélek, akik minőség szempontjából egyenlőek, egyaránt örökké léteznek. A következő versek még többet elmondanak erről.