HU/SB 7.7.34
34. VERS
- niśamya karmāṇi guṇān atulyān
- vīryāṇi līlā-tanubhiḥ kṛtāni
- yadātiharṣotpulakāśru-gadgadaṁ
- protkaṇṭha udgāyati rauti nṛtyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
niśamya—hallás; karmāṇi—transzcendentális cselekedetek; guṇān—lelki tulajdonságok; atulyān—szokatlan (egy közönséges emberben általában nem látható); vīryāṇi—nagyon hatalmas; līlā-tanubhiḥ—különféle kedvtelés-formák által; kṛtāni—végrehajtott; yadā—amikor; atiharṣa—a nagy öröm miatt; utpulaka—borzongás; aśru—könnyek a szemben; gadgadam—elcsukló hang; protkaṇṭhaḥ—kieresztve hangját; udgāyati—nagyon hangosan énekel; rauti—sír; nṛtyati—táncol.
FORDÍTÁS
Aki az odaadó szolgálat síkján áll, az kétségtelenül uralkodik az érzékein, s így felszabadult lélek. Amikor egy ilyen felszabadult lélek, a tiszta bhakta az Úr különféle kedvteléseket végző inkarnációinak transzcendentális tulajdonságairól és tetteiről hall, testét borzongás járja át, szeme könnyben úszik, s a lelki megvalósítás miatt hangja elcsuklik. Néha önfeledten táncolni kezd, néha hangosan énekel, néha pedig sír. Így fejezi ki transzcendentális boldogságát.
MAGYARÁZAT
Az Úr cselekedetei nem mindennapi cselekedetek. Amikor például az Úr Rāmacandraként jelent meg, rendkívüli tetteket hajtott végre, például hidat épített az óceán fölé. Éppen így amikor az Úr Kṛṣṇa jelent meg, hét éves volt csupán, de felemelte a Govardhana-hegyet. Ezek mind rendkívüli tettek. Az ostobák és semmirekellők, akiknek a helyzete egyáltalán nem transzcendentális, az Úr szokatlan tetteit mítosznak tekintik, ám amikor a tiszta bhakta, a felszabadult lélek hall az Úrnak ezekről a rendkívüli tetteiről, őt azonnal eksztázis keríti hatalmába, és megmutatkoznak rajta az eksztázis jelei is, az éneklés, a táncolás, a hangos és boldog sírás. Ez a különbség egy bhakta és egy abhakta között.