HU/SB 7.7.36
36. VERS
- tadā pumān mukta-samasta-bandhanas
- tad-bhāva-bhāvānukṛtāśayākṛtiḥ
- nirdagdha-bījānuśayo mahīyasā
- bhakti-prayogeṇa samety adhokṣajam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tadā—akkor; pumān—az élőlény; mukta—felszabadult; samasta-bandhanaḥ—minden anyagi akadálytól az odaadó szolgálat útján; tat-bhāva—a Legfelsőbb Úr cselekedetei helyzetének; bhāva—gondolkodva; anukṛta—hasonlóvá tett; āśaya-ākṛtiḥ—akinek elméje és teste; nirdagdha—teljesen elégett; bīja—az anyagi lét magja vagy eredeti oka; anuśayaḥ—vágy; mahīyasā—nagyon hatalmas; bhakti—az odaadó szolgálatnak; prayogeṇa—az alkalmazásával; sameti—eléri; adhokṣajam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit az anyagi elme és tudás nem érhet el.
FORDÍTÁS
A bhakta ekkor megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, mert állandóan az Úr kedvteléseire gondol, s mert elméje és teste lelkivé vált. Elmélyült odaadó szolgálata miatt tudatlansága, anyagi tudata és minden anyagi vágya tökéletesen hamuvá ég. Ez az a szint, amelyet elérve az ember elnyerheti az Úr lótuszlábának menedékét.
MAGYARÁZAT
Amikor egy bhakta teljesen megtisztul, anyābhilāṣitā-śūnya lesz, azaz minden anyagi vágya megsemmisül, hamuvá ég, és attól kezdve az Úr szolgájaként, barátjaként, apjaként, anyjaként vagy kedveseként él. Amiatt, hogy örökké így gondolkodik, jelenlegi anyagi teste és elméje teljesen lelkivé válik, és létéből az anyagi test szükségletei nyomtalanul eltűnnek. Ha egy vasrudat a tűzbe tartunk, az egyre forróbbá válik, s amikor már vörösen izzik, többé nem vasrúd, hanem tűz. Éppen így amikor egy bhakta állandóan odaadó szolgálatot végez és eredeti Kṛṣṇa-tudatában az Úrra gondol, akkor nincsenek többé anyagi cselekedetei, mert teste lelkivé vált. A Kṛṣṇa-tudatban tett fejlődésnek rendkívüli ereje van, s ezért az ilyen bhakta még ebben az életében elnyeri az Úr lótuszlábának oltalmát. A bhakták transzcendentális, eksztatikus létezését Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes mértékben megnyilvánította. Śrīla Madhvācārya ezzel kapcsolatban a következőképpen ír:
- tad-bhāva-bhāvaḥ tad yathā svarūpaṁ bhaktiḥ
- kecid bhaktā vinṛtyanti gāyanti ca yathepsitam
- kecit tuṣṇīṁ japanty eva kecit śobhaya-kāriṇaḥ
Az odaadó szolgálat eksztatikus állapotát Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes mértékben megnyilvánította. Táncolt, sírt, énekelt, szótlan maradt, néha pedig az Úr szent nevét énekelte. Ez a tökéletes lelki lét.