HU/SB 7.8.12
12. VERS
- yas tvayā manda-bhāgyokto
- mad-anyo jagad-īśvaraḥ
- kvāsau yadi sa sarvatra
- kasmāt stambhe na dṛśyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; tvayā—általad; manda-bhāgya—ó, szerencsétlen; uktaḥ—leírt; mat-anyaḥ—rajtam kívül; jagat-īśvaraḥ—az univerzum legfelsőbb irányítója; kva—hol; asau—az; yadi—ha; saḥ—Ő; sarvatra—mindenhol (mindent átható); kasmāt—miért; stambhe—az előttem álló oszlopban; na dṛśyate—nem látható.
FORDÍTÁS
Ó, Prahlāda, ó, legszerencsétlenebb! Örökké egy másik legfelsőbb lényről beszélsz, aki nem én vagyok, aki mindenek felett áll, aki mindenkinek a vezetője, s mindent átható! Hol van hát ez a személy? Ha mindenütt jelen van, akkor miért nincs itt előttem ebben az oszlopban?
MAGYARÁZAT
Vannak démonok, akik kijelentik a bhaktának, hogy azért nem fogadják el Isten létét, mert nem látják Őt. De a Bhagavad-gītāban (BG 7.25) Maga az Úr mondja el, amit a démon nem tud: nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya yogamāyā-samāvṛtaḥ. „Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek előtt. Yogamāyā eltakar előlük.” Az Úr megengedi a bhaktáknak, hogy láthassák, az abhakták azonban nem pillanthatják meg Őt. A Brahma-saṁhitā (5.38) leírja, milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy láthassuk Istent: premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti. Az a bhakta, akiben igazi szeretet ébredt Kṛṣṇa iránt, mindig, mindenhol látja Őt, míg a démon, akinek nincs tiszta felfogása a Legfelsőbb Úrról, nem láthatja. Amikor Hiraṇyakaśipu azzal fenyegette Prahlāda Mahārāját, hogy megöli, Prahlāda kétségtelenül látta azt az oszlopot, amely előtte és apja előtt állt, és látta, hogy az Úr ott van az oszlopban, s biztatja, hogy ne ijedjen meg démonikus apja szavaitól. Az Úr ott volt, hogy megvédje őt. Hiraṇyakaśipu észrevette, hogy Prahlāda az oszlopra figyel, és megkérdezte tőle: „Hol a te Istened?” Prahlāda Mahārāja így felelt: „Ő mindenhol jelen van.” „Miért nincs akkor itt ebben az oszlopban előttem?” — kérdezte ekkor Hiraṇyakaśipu. A bhakta tehát minden körülmények között, örökké látja a Legfelsőbb Urat, míg az abhakta nem.
Prahlāda Mahārāját a versben apja a legszerencsétlenebbnek szólítja. Hiraṇyakaśipu nagyon szerencsésnek tartotta magát, mert az egész univerzum az övé volt. Prahlāda Mahārāja, törvényes fia örökölte volna ezt a hatalmas vagyont, ám arcátlansága miatt most apja kezétől kell meghalnia. A démonikus apa így Prahlādát amiatt, hogy nem örökölheti majd kincseit, végtelenül szerencsétlennek tekintette. Hiraṇyakaśipu nem tudta, hogy Prahlāda a legszerencsésebb lélek a három világban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége védelmezi. Ilyen tévhitben élnek a démonok. Nem tudják, hogy az Úr minden körülmények között védelmet nyújt a bhaktának (kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati (BG 9.31)).