HU/SB 7.8.16
16. VERS
- sa vikraman putra-vadhepsur ojasā
- niśamya nirhrādam apūrvam adbhutam
- antaḥ-sabhāyāṁ na dadarśa tat-padaṁ
- vitatrasur yena surāri-yūtha-pāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Hiraṇyakaśipu); vikraman—megmutatva erejét; putra-vadha-īpsuḥ—saját fiának megölésére vágyva; ojasā—nagy erővel; niśamya—hallatán; nirhrādam—a félelmetes hang; apūrvam—azelőtt sohasem hallott; adbhutam—rendkívül csodálatos; antaḥ-sabhāyām—a hatalmas gyülekezetben; na—nem; dadarśa—látták; tat-padam—a rettenetes hang forrását; vitatrasuḥ—félni kezdtek; yena—amely hang által; sura-ari-yūtha-pāḥ—a démonok többi vezére (nemcsak Hiraṇyakaśipu).
FORDÍTÁS
Amikor Hiraṇyakaśipu, aki saját fiát akarta megölni, megmutatta rendkívüli erejét, hirtelen meghallotta azt a csodálatos és rettenetes hangot, amelyet soha sem hallott még senki. A hang hallatán a démonok többi vezérét is rettegés fogta el. A gyülekezetben senki sem tudta, honnan származik ez a hang.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 7.8) Kṛṣṇa a következőképpen beszél Magáról:
- raso ’ham apsu kaunteya
- prabhāsmi śaśi sūryayoḥ
- praṇavaḥ sarva-vedeṣu
- śabdaḥ khe pauruṣaṁ nṛṣu
„Ó, Kuntī fia [Arjuna]! Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben és az emberi képesség.” Az Úr most az égből jövő rettenetes hanggal (śabdaḥ khe) adja jelét annak, hogy mindenhol ott van. Az eget verő, mennydörgő hang volt a bizonyíték az Úr jelenlétére. A démonok, köztük Hiraṇyakaśipu, most tapasztalhatták az Úr legfelsőbb uralkodói hatalmát, így aztán Hiraṇyakaśipu rettegni kezdett. A mennydörgés hangja félelemmel tölt el mindenkit, legyen bármilyen hatalmas személyiség. Hiraṇyakaśipu és társai, a démonok annak ellenére, hogy a hang forrására nem tudtak rájönni, szintén nagyon megijedtek, mert a Legfelsőbb Úr jelen volt a hang formájában.