HU/SB 7.8.15
15. VERS
- tadaiva tasmin ninado ’tibhīṣaṇo
- babhūva yenāṇḍa-kaṭāham asphuṭat
- yaṁ vai sva-dhiṣṇyopagataṁ tv ajādayaḥ
- śrutvā sva-dhāmātyayam aṅga menire
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tadā—akkor; eva—épp; tasmin—benne (az oszlopban); ninadaḥ—egy hang; ati-bhīṣaṇaḥ—nagyon félelmetes; babhūva—ott volt; yena—ami által; aṇḍa-kaṭāham—az univerzum burka; asphuṭat—úgy tűnt, hogy megreped; yam—ami; vai—valójában; sva-dhiṣṇya-upagatam—elérve saját hajlékaikat; tu—de; aja-ādayaḥ—a félistenek, az Úr Brahmāval az élen; śrutvā—hallván; sva-dhāma-atyayam—otthonaik pusztulása; aṅga—kedves Yudhiṣṭhirám; menire—gondolták.
FORDÍTÁS
Ekkor az oszlopból félelmetes hang tört elő, mintha csak az univerzum burkát akarná berepeszteni. Ó, kedves Yudhiṣṭhirám! A hang még a félistenek, még az Úr Brahmā birodalmába is eljutott, s amikor a félistenek meghallották, azt gondolták: „Bolygóinkra most bizonnyal pusztulás vár!”
MAGYARÁZAT
Ahogy néha mi is nagyon félünk a mennydörgés hallatán, talán mert azt gondoljuk, hogy házaink romba dőlhetnek, úgy a nagy félistenek, még az Úr Brahmā is megijedtek a mennydörgő hangtól, amely a Hiraṇyakaśipu előtt álló oszlopból tört elő.