HU/SB 7.8.27
27. VERS
- aṁ manyamāno nija-vīrya-śaṅkitaṁ
- yad dhasta-mukto nṛhariṁ mahāsuraḥ
- punas tam āsajjata khaḍga-carmaṇī
- pragṛhya vegena gata-śramo mṛdhe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Őt (az Úr Nṛsiṁhadevát); manyamānaḥ—gondolván; nija-vīrya-śaṅkitam—fél az erejétől; yat—mert; hasta-muktaḥ—kiszabadult az Úr karmai közül; nṛ-harim—az Úr Nṛsiṁhadeva; mahā-asuraḥ—a nagy démon; punaḥ—újra; tam—Őt; āsajjata—megtámadta; khaḍga-carmaṇī—kardját és pajzsát; pragṛhya—felvéve; vegena—nagy erővel; gata-śramaḥ—fáradtsága elszállt; mṛdhe—a csatában.
FORDÍTÁS
Amikor Hiraṇyakaśipu kiszabadult Nṛsiṁhadeva kezei közül, azt hitte, hogy az Úr megijedt az erejétől. Így aztán miután egy kicsit megpihent a harc fáradalmai után, felkapta kardját és pajzsát, és hatalmas erővel újra az Úrra támadt.
MAGYARÁZAT
Amikor egy bűnös embernek az anyagi jólét élvezetében van része, az ostobák néha azt gondolják: „Hogy lehet, hogy ez a bűnös ember élvezhet, míg a jámbornak szenvednie kell?” A Legfelsőbb akaratából a bűnös ember néha csak azért kap lehetőséget arra, hogy élvezze az anyagi világot, mintha nem lenne az anyagi természet béklyóiban, hogy becsapják. Az a bűnös ember, aki a természet törvényei ellen tesz, büntetést érdemel, néha azonban lehetősége nyílik arra, hogy játsszon, ahogyan Hiraṇyakaśipu is lehetőséget kapott, amikor kiszabadult Nṛsiṁhadeva kezei közül. Hiraṇyakaśipu sorsa az volt, hogy Nṛsiṁhadeva végül elpusztítsa, de puszta tréfából az Úr engedte kicsúszni a kezei közül.