HU/SB 7.8.43
43. VERS
- śrī-ṛṣaya ūcuḥ
- tvaṁ nas tapaḥ paramam āttha yad ātma-tejo
- yenedam ādi-puruṣātma-gataṁ sasarktha
- tad vipraluptam amunādya śaraṇya-pāla
- rakṣā-gṛhīta-vapuṣā punar anvamaṁsthāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-ṛṣayaḥ ūcuḥ—a nagy bölcsek mondták; tvam—Te; naḥ—miénk; tapaḥ—lemondás; paramam—legfelsőbb; āttha—tanított; yat—ami; ātma-tejaḥ—lelki erőd; yena—ami által; idam—ez (az anyagi világ); ādi-puruṣa—ó, legfelsőbb, eredeti Istenség Személyisége; ātma-gatam—Magadban elmerülve; sasarktha—(Te) teremtetted; tat—a lemondás és vezeklés e folyamata; vipraluptam—elrabolta; amunā—ez a démon (Hiraṇyakaśipu); adya—most; śaraṇya-pāla—ó, legfelsőbb fenntartója azoknak, akiknek menedékre van szükségük; rakṣā-gṛhīta-vapuṣā—tested által, amit azért fogadsz el, hogy védelmet nyújts; punaḥ—újra; anvamaṁsthāḥ—bizonyítottad.
FORDÍTÁS
A jelen lévő szentek így imádkoztak: Ó, Urunk, ó, legfelsőbb fenntartója azoknak, akik lótuszlábad oltalmába ajánlották magukat, ó, eredeti Istenség Személyisége! A lemondás és vezeklés folyamata, melyet korábban tanítottál nekünk, a Te saját lelki erőd. Lemondással teremted meg ezt az anyagi világot, amely Benned szunnyad. Ennek a démonnak a tettei majdnem véget vetettek e lemondásnak, de most, hogy megjelentél Nṛsiṁhadeva formájában — akinek célja nem más, mint hogy megvédelmezzen bennünket —, és megölted ezt a démont, újra jóváhagytad a lemondás folyamatát.
MAGYARÁZAT
A 8 400 000 fajon keresztül vándorló élőlények az emberi formában, majd fokozatosan más, magasabb rendű formákba kerülve mint félistenek, kinnarák és cāraṇák lehetőséget kapnak az önmegvalósításra, ahogyan erről a következő sorok beszámolnak. A magasabb szintű életformákban — amely az emberi létformával kezdődik — a legfőbb kötelesség a tapasya, a lemondás. Ahogy Ṛṣabhadeva (SB 5.5.1) tanácsolta fiainak, tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁ śuddhyet. Ahhoz, hogy anyagi létünket jobbá tegyük, feltétlenül szükség van a lemondásra (tapasyára). Amikor azonban az emberek egy démon vagy egy démonikus hatalom irányítása alá kerülnek, megfeledkeznek a tapasya folyamatáról, és lassan ők maguk is démonikussá válnak. A szentek, akik általában a lemondásnak élnek, mind megkönnyebbülést éreztek, amikor az Úr mint Nṛsiṁhadeva megölte Hiraṇyakaśiput. Megértették, hogy ezzel a tettével megerősítette az emberi életre vonatkozó eredeti utasítást, azt, hogy az emberi élet célja az önmegvalósítás érdekében végzett tapasya.