HU/SB 7.8.7
7. VERS
- śrī-prahrāda uvāca
- na kevalaṁ me bhavataś ca rājan
- sa vai balaṁ balināṁ cāpareṣām
- pare ’vare ’mī sthira-jaṅgamā ye
- brahmādayo yena vaśaṁ praṇītāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-prahrādaḥ uvāca—Prahlāda Mahārāja válaszolt; na—nem; kevalam—csak; me—enyém; bhavataḥ—tiéd; ca—és; rājan—ó, nagy király; saḥ—ő; vai—valójában; balam—erő; balinām—az erősé; ca—és; apareṣām—másoké; pare—emelkedett; avare—alárendelt; amī—azok; sthira-jaṅgamāḥ—mozgó és mozdulatlan élőlények; ye—aki; brahma-ādayaḥ—az Úr Brahmātól kezdve; yena—aki által; vaśam—irányítás alá; praṇītāḥ—vont.
FORDÍTÁS
Prahlāda Mahārāja így szólt: Kedves királyom! Erőmnek, melyről kérdezel, ugyanaz a forrása, mint a tiédnek. Valójában minden erőnek egyetlen eredeti forrása van. Nemcsak a te erőd Ő és az enyém, hanem mindenki kizárólagos ereje. Nélküle senki sem tehet szert erőre. Legyen egy élőlény mozgó vagy mozdulatlan, magasabb vagy alacsonyabb rendű, mindenkit — beleértve az Úr Brahmāt is — az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az ereje irányít.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (BG 10.41):
- yad yad vibhūtimat sattvaṁ
- śrīmad ūrjitam eva vā
- tat tad evāvagaccha tvaṁ
- mama tejo-’ṁśa-sambhavam
„Tudd meg, hogy minden fenséges, gyönyörű és dicsőséges teremtmény pompám szikrájából születik csupán!” Ezt erősíti meg Prahlāda Mahārāja. Ha valahol rendkívüli erőt vagy hatalmat látunk, az az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik. A tűznek például különböző fokozatai vannak, de hevét és fényét mindig a naptól nyeri. Hasonló módon minden élőlény, legyen nagy vagy kicsi, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyétől függ. Az ember egyetlen kötelessége az, hogy meghódoljon, mert helyzete szerint szolga, és nem kerülhet magától a mester helyére. Csakis a mester kegyéből válhat mesterré — függetlenül erre nem képes. Ha valaki nem érti meg ezt a filozófiát, akkor mūḍha marad, azaz nem túlságosan intelligens. A mūḍhák, a szamarak, akiknek nincs eszük, nem tudnak meghódolni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.
Ahhoz, hogy az élőlény megértse alárendelt helyzetét, millió és millió születésen kell keresztülmennie. Ha azonban valaki igazán bölcs, akkor átadja magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 7.19):
- bahūnāṁ janmanām ante
- jñānavān māṁ prapadyate
- vāsudevaḥ sarvam iti
- sa mahātmā sudurlabhaḥ
„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” Prahlāda Mahārāja nagy lélek volt, egy mahātmā, ezért teljesen meghódolt az Úr lótuszlábának. Bizonyos volt abban, hogy Kṛṣṇa minden körülmények között megvédelmezi.